Hogyan reagálnátok, ha a férjetek az első házassági évfordulótok nagy részét egy kocsmában töltené veletek, a haverjaival dumálva?

Ha csak a haverjaival dumálna akkor zavarna, olyankor csak egy bábunak érezném magam, de más ha én is része vagyok a társaságnak és a beszélgetésben is egyenlő félként kezelnek.

Amúgy nálunk az évforduló csak a miénk, akkor együtt vagyunk, csak egymással foglalkozunk.

Mi bálban töltöttük az első évfordulónkat, egy részét velem táncolta, másik (nagy) részét kint töltötte a kocsiban töltötte egyik barátnőmmel, mert mindkettő beájult a józanságtól. Mikor arrébb löktem mert indultunk haza, akkor ébredezett. Otthon kezdett el neki derengeni,e hogy évfordulónk van, és teljesíteni akarta "kötelességét" de könnyedén leszereltem, csak ágyba kellett fektetni aludt újra:)

Én nem csináltam ebből problémát. Az volt megbeszélve, hogy másnap elmegyünk kirándulni, de nem rángattam ki az ágyból reggel. Elmentünk vasárnap. Bár én sem vagyok az az ember aki az ilyen alkalmakra nagyon ad. Jusson eszébe inkább a mindennapokban az, hogy hozzon egy virágot, vagy főzzön valamit mire hazaérek. Ilyen dolgokban nincs vele gond. Az hogy egy évben egyszer lerészegedik és pont akkor sikerült nem olyan ami miatt vitáznék. Ha beszélgetne akkor pedig beszélgetne:) Azt írod nagy részét. Szóval azért mégsem az egészet.

Elgondolkodnék azon, hogy kit is választottam férjül.

Vagy ne paanszkodj és fogadd el a helyzetet, vagy változtass rajta. Csak rajtad múlik.