Tanácstalan vagyok, mit tehetek? Hosszú lesz!

Hol is kezdjem...

Anyósomék 26 éves házasok, ebből talán 3 év volt náluk jó.

Már hozzá sem akart anyós menni apóshoz, mert állítólag nem szerette, de már ott volt a párom, és terhes lett a sógorommal.Após terrorba tartja a mai napig a családot, örökké veszekszik, trágárkodik, verekszik. Most már nem bír velük, mert mindig ő húzza a rövidebbet.

A párommal 5 éve költöztünk el, azóta ő megmenekült onnan.

De van egy 15 éves sógornőm, aki egész életében ezt látta, hallja, és most már őt is mocskolja após.

A másik, hogy anyósom is elkezdte kb 1 éve ugyan azt, mindennek elmondja, mert most már szép, és nőiesedik, érdeklődnek iránta a fiúk.

Nem mehet sehova(holott eddig mehetett), nem beszélgethet fiúkkal(mert akkor rögtön az van, hogy meg...), neki kell takarítani, (ezzel nem is lenne gond, de csak ő, suli után).

Már teljesen kivan szegény borulva, hozzánk akar költözni, mert már nem bírja szegény idegileg. Amikor elindul haza, gyomorgörcse van, és ez mindennapos.

Anyósom kísérgeti a buszhoz, reggel is, és délután is, nehogy meg...

Hiába beszélek vele, nem hallgat rám, olyan, mintha a falnak beszélnék.

Befestettem a haját ballagásra, anyósom beleegyezett, utána pedig piszkálja vele, hogy milyen K!, meg hogy hogy néz ki, de ha már egyszer belett, akkor mindig kell, hogy normális legyen, me hát szeretné is. Így mindig bekenem neki, de ha hazamegy, egyből kapja a b@sztatást, meg anyós tépi a haját.

Nem tudom mit tehetnék, mindig nekem panaszkodik, nekem mindent elmond, anyósomnak semmit nem mer.

Van most neki egy barátja 2 hónapja, de amikor megy hozzájuk, anyós fintorog, még egy puszit sem mernek adni egymásnak ha látja valaki.

Ha hazamegy a fiú, egyből rázendít anyós, hogy "Na megb@szott?-meg hasonlók.

Attól félek, hogy majd belemenekül egy olyan kapcsolatba, ahol ő is ugyan így fog élni, szül majd gyereket egy olyan férfinak, akit nem szeret, csak azért, hogy otthonról megmeneküljön. Nekem nagyon jó kapcsolatom van anyósommal, szinte barátnők vagyunk, de ezzel kapcsolatban nem hallgat meg.

Gyámügyre sem akarok menni, mert akkor is teljesen megromlik a kapcsolat. Állandóan azt mondogatja, hogy öngyilkos lesz, de az, hogy elválljon, arról hallani sem akar.

Nem azért, mert szereti, hanem mert a ház, meg a kislányt elviszik az intézetbe.

Hiába mondom neki, hogy nem ő lesz az első, aki elválik, és emiatt nem fog intézetbe menni a lány, de nem érdekli.

Mit tehetnék, azon kívül, hogy lelkileg támogatom, hogy nehogy bekövetkezzen, amitől félek?

Bele sem merek gondolni, hogy emiatt tönkre tegye az életét, de már mondogatja, hogy lelép, otthagyja őket.

Ez mindennapos, úgyhogy lassan már ki kell okoskodnom valamit, azért is kérdezlek benneteket.

Bármilyen tanácsot, észrevételt, tapasztalatot szívesen fogadok.

Köszönöm.