Nektek vannak generációk óta öröklődő emléktárgyaitok, ékszereitek, ilyesmik?

Nekem volt egy gyűrűm. A nagymamámtól kaptam, és ős az anyukájától, aki az ő anyukájától, és így tovább. Kb 150-200 éves volt a gyűrű. Volt nálam 3 évig, aztán egyszer betörtek hozzánk, és ellopták. Az össze ékszerem közül ez fájt a legjobban. Pedig nem 1 karkötő, fülbevaló nyaklánc, gyűrű veszett akkor oda. Közük a férjem, és az én jegygyűrűm is.De ez akkor is egy családi emlék volt.

Nekem egy réz váza, amit a háborúban készített dédapám vagy töltényhüvelyekből, vagy valami ágyú alkatrészből.

dédnagyapám zsebórája, már ő is valamelyik felmenőjétől kapta

Sok van, egészen az ükszülőkig.

Nyaklancom amit a nagymamamtol kaptam, o pedig az o anyjatol.

Nekünk sok-sok fényképünk van, még az ükszüleimről is van néhány. Az egyetlen dédimnek, akit ismertem és nagyon szerettem, megvan a bögréje, amiből azóta se ivott senki, és van egy ágynemű garnitúra, amibe anno belehímeztette a monogramját. Meg van egy csúzlim, amit a nagypapám készített nekem. Azon mindig olyan jót mosolygok, ha előveszem. De ezek szerintem csak annak értékesek, akik ismerték és szerették őket. Az én gyerekemnek mit mond majd egy csúzli, vagy egy csorbult bögre? Talán, ha kerítek hozzá történetet... Pont nem rég kezdtem el gondolkodni ezen, mert lejárt a dédim sírja, és az jutott eszembe, hogy ha én meghalok, ki fogja megváltani? Én vagyok a legfiatalabb, aki emlékszik rá, aki ismerte. 28N

Nekem is egy gyűrűm van...vagyis mostmár van egy másik is nem egészen családtagé, férjem az ükmamája dédmamájának a jegygyűrűjével kérte meg a kezem...

Egy gyűrű, nyaklánc, Biblia és sok-sok régi könyv ami még a dég esetleg az ükszüleimé volt:)