Ronda én vs szép exfeleség (? )

30-as nő vagyok, egy nagy csalódáson túl. Lehet, hogy gyerekes, de elhatároztam, hogy nem is lesz többet senkim,inkább élek egyedül, de megelégedetten, mint újra kitéve magam az esetleges csalódásnak. (Erősen monogám, introvertált ember vagyok, nehezen engedek közel magamhoz valakit, ezért ha bántanak, az talán duplán fáj.) Jó sokat híztam, nagyon egyszerűen, kicsit sem nőiesen öltöztem, szóval nem is volt meg a "veszély" arra nézve, hogy egy férfi akarjon tőlem bármit is. Elszoktam az udvariasságtól is, ami ugye, még csinos nőként "kijárt", szóval amennyire csak lehetett, észrevétlen maradtam.

Két hónapja viszont egy fárasztó nap után vásárolva(leharcoltabb voltam, mint bármikor)megismertem a jelenlegi barátomat, aki akkor kedvesen, széles mosollyal engedett maga elé a sorban, később többször találkoztunk még,szóba elegyedtünk, összejöttünk.

Nagyon nehezen adtam be a derekam, sőt, még most is képlékeny a sztori. Nagyon kedves velem, nagyon jólelkű, de ijesztően jóképű. Elvált, egy 14 éves lánya van, akinek már bemutatott. A kislány abszolút nem szimpatizál velem, állítólag az exfeleség is ki van akadva, hogy András hogy lehet olyan igénytelen, hogy velem beéri. (Meg hogy hogy lehet vele egy sorba tenni engem.)

Őszintén megmondom, eleinte zavaró volt a férfi az életemben, utána jólesett a közelsége, most össze vagyok zavarodva, és hagynám a csodába az egészet. Nincs erőm ahhoz, hogy felvegyem a kesztyűt, tul.képp azt sem tudom, mit akarok. Nincs még szerelem, most még könnyű lenne lelépni.

Ha valaki volt kicsit is hasonló esetben, örülnék, ha megosztaná a tapasztalatait.

Bocs, ha zavaros, ha valami nem tiszta, kérdezz, minden hozzászólást előre is köszönök!