Van köztetek olyan ( ember, család) aki a szerencsének és a kitartásának köszönheti a jó életét? Megosztanátok hogyan értétek el azt a szintet hogy elmondhatjátok hogy az átlag feletti szinvonalon tudtok élni?

En kulfoldre koltoztem es mindent elvallaltam ami munka volt.

Nagyon szorgalmassan tanultam a nyelvet napi 4 oraban munka mellett.

Eloszor konyhan dolgoztam majd mosodaban majd takaritottam.

Lassan elvegeztem egy szakmai kepzest aztan egy foiskolat az adott orszag nyelven estin munka mellett.kozben sorra jottek a gyerekek is gyes gyed nelkul !!

A kovetkezo foiskola mar konnyebb volt bachlor na bachlor kepzes caak 3ev.

Ma mar sajat vallalkozasom van a szakmamban 40 eves vagyok es azt hiszem hosszu es kemeny volt az utam a krumplipucolastol idaig.

Most mar evente 1x oda utazok ahova szeretnek azsia amerika stb.

Atlagon felul elunk ?

Attol fugg kinek mi az atlag.

van pár vendéglátó egységem Münchenben.

ebből éldegélünk...negyedévente nyaralás, Németországban és itthon egy-egy szép ház, és egy nyaraló is van belföldön.

Itthon ez lehet soknak tűnik, de németben egy erős középszínvonal ez...semmi különös nincs benne.

Csináltam egy nagyon rossz érettségit a saját lázadásom és a tanáraim "elégtételeként" (szóval aki azt mondja, h egy 2es tanuló is szerencsés tételhúzással érettségizhet 5re az egy HAZUGSÁG) jó, gimnázium volt és nem 2es voltam, de elég cudar lett.

Egyetemre mentem, ahol felvételizni kellett, nem számított az érettségi. Kiváló eredménnyel végeztem (mivel azzal foglalkoztam ami érdekelt) majd egy pénzintézetnél helyezkedtem el, ahol kedvezményes hitel felvételére volt lehetőség több év munkaviszony után. Most van egy szép lakásunk és a fizetésemet hitel és lakbér fizetése nélkül költhetem.

Azt hiszem ez manapság "átlagon felüli, mert nem minimálbérért élek egy albérletben kiszolgáltatottan.

És nagyon sajnálom azt aki ebben a helyzetben van, azt hiszem szerencsém volt.

21;46

Termeszetessen itt hazat vettem

Magyarban is van egy hazam amit nyaralonak hasznalunk

Ket kocsi ez kenyszerbol munkahoz kell.

Amire buszke vagyok az egy csaladi kenu imadunk evezni es biciglizni.

Es az onkentes munka amit vegzunk szabadidonkben talan erre vagyok a legbuszkebb.

azért én elolvasnám a sztoridat kérdező...:)

na??leírod???:)

Mind a kettő kellett szerencse is, kitartás is. 17 évesen jöttünk össze, mind a ketten egy lakótelepi kis lakásban éltünk a szüleinkkel.

Mindenbe belefogtunk, amibe csak lehetett.Újságot hordtunk ki, ebédet, mikor milyen munka akadt.

A pénzt, amit kerestünk, mindig visszaforgattuk, majd

elkezdtünk piacozni. Na itt nem valami nagyra kell gondolni, ilyen zsibi félére, mindent árultunk, amit ukránból lehetett áthozni olcsón. És gyarapodtunk szépen.

Ma, 20 évvel később, már a férjem és én egy nemzetközi fuvarozási vállalat tulajdonosai vagyunk, egy hatalmas villában élünk, nincsenek anyagi gondjaink, egy fiunk van, aki külföldön jár egyetemre, de soha nem felejtjük el, honnan indultunk. Rengeteget jótékonykodunk, de nem verjük nagydobra soha.

Szóval volt kitartás, volt szerencse, de legfőképpen összetartás kettőnk között, és szerelem a mai napig, ami nagyon sok mindenen átsegített.