Hogyan viseljem az idegebeteg apukámat?

Ez a kérdés így elég érdekesen hangzik, de komoly szándékkal kérdezem. Apukámnak több mint 10 éve idegösszeroppanása volt, azóta erős gyógyszereket szed. Egyébként nagyon aranyos ember lenne, de így képes a bolhából elefántot csinálni. Nagyon sokat bánt engem és anyát(szavakkal, megütni sohasem ütött meg), de aki nem tudja, hogy milyen megpróbáltatás lelkileg egy ilyen emberrel élni, az nevet ezen. Pedig amikor ilyen "düjkitörései" vannak, egy egész héten keresztül is képes ilyen lenni, mindenért én és anya vagyunk a hibások, mi rendszerint "sosem csinálunk semmit". Kötekszik ilyenkor egész nap, ha ide ülök az a baj, ha nem akkor az, egész nap morog, leszívja az ember összes életkedvét. Én komolyan szeretem apát, de lassan tényleg nem bírom, nagyon sokszor elgondolkoztam azon hogy most vagy ő, vagy én tűnök el innen. 18 éves koromra ez olyan szinteket öltött, hogy már a legapróbb kudarctól is alig tudom a sírást visszatartani, és néha rettegve megyek haza, hogy vajon most mibe fog belekötni. Apa nem egy szörnyeteg, nem is akarom így beállítani, itt csupán csak valamilyen tanácsot várok esetleg olyan emberektől, akik ismernek, találkoztak ilyen emberekkel. Csak értelmes válaszokat kérek ha lehet, ha nem tudsz ilyet, inkább ne is írj semmit. Előre is köszönöm.