Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan lehet teljes életet élni?

Hogyan lehet teljes életet élni?

Figyelt kérdés
Engem a szüleim még kiskoromban elhagytak,a keresztszüleimet soha nem ismertem, tulajdonképpen egy rokonomat sem.Van 3 testvérem, de őket sem.Nagymamám aki nevelt és ő az egyetlen rokonom akit ismerek és akire számíthatok.Próbáltam felvenni a kapcsolatot sok mindenkivel, de sajnos kudarc volt.Aki ilyen helyzetbe van mint én az írjon, hogy hogyan lehet így egész életet élni, mert nagyon sok emberi kapcsolatom kudarcba fullad.Nem láttam mintát és nem igazán értem az emberek vicceit, reakcióit, nekem is idősebb a gondolkodásom a nagyim miatt mint a korosztályomnak.25 éves vagyok, de nem érzem fiatalnak magam.Kérlek jó szándékú leveleitekkel segítsetek nekem.
2009. nov. 4. 20:53
 1/4 anonim ***** válasza:

Szerintem aki hasonló helyzetben van, mint te, annak a problémái is hasonlóak, tehát nem igazán tud neked tanácsot adni, esetleg saját tapasztalatait oszthatja meg veled.

Az, hogy nincs előtted viselkedésminta, az lehet jó is meg rossz is, mert mi van, ha egy olyan családban nősz fel, ami tele van feszültséggel, negativummal, tehát valahol ez úgymond szerencsésebb igy. Habár a viselkedésmintát tekintve nem is értek veled egyet, mert az ember nem csak a családjából veszi a mintát, hanem inkább párhuzamot von a között, ami a családjában van, és más, megfigyelt (szomszédok, iskolatársak, barátok, bizonyos közösségek)viselkedésminták között.

Ez alatt azt értem, hogy ha a kudarcaidat magyarázod azzal, hogy nem volt viselkedésmintád, akkor ez abszolút téves, viszont a kudarcaidnak lehetnek az okai, hogy nem "csiszolódtál" ingergazdagabb környezetben.

Szerintem a lehető legjobb megoldás, ha felvállalod önmagad, és nem azon sajnálkozol, hogy nem vagy olyan, mint mások, szereted az életed, kifejlesztesz magadban egy optimistább gondolkodást, és szépen lassan megpróbálod megtalálni önmagad.

Minden ember más, és minden ember szerethető valami miatt.

Ha megtalálod magadban azt, aki csak te vagy, és nam valaki más olcsó utánzata, és úgy is nézel magadra, helyrebillen az önbizalmad, társadalmi életed is.

Ne azt hiányold főként, amid nincs, hanem arra légy büszke amid van!

Drukkolunk neked!

2009. nov. 4. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
Köszönöm válaszod.Inkább az a problémám, hogy hiányzik a szeretet az életemben amit a család adhat egy gyereknek.Vannak barátaim, van önbizalmam és a munkámban is sikeres vagyok, magasabb iskolai végzettségem is van, de az amit nem kaptam meg űrt hagyott, amit sem a férjem, semmi és senki nem tud pótolni,ez az amit keresetk, hiába a hivatásom amiben örömömet lelem, hiába minden.....ezért vagyok olyan magányos legbelül és ezért nem találom a helyem.
2009. nov. 5. 10:59
 3/4 anonim ***** válasza:
Magad írtad, hogy ezt az űrt, ami benned van, semmivel sem lehet pótolni. És ez így van. Amit kisgyerekként nem kaptál meg, az felnőtt korban nem lehet pótolni. Vagy meg tudsz ezzel barátkozni és igyekszel kihozni az életedből amit csak lehet, vagy ha nem megy, esetleg kereshetsz egy szakembert, aki segít feldolgozni ezt a traumát. Nem vagy egyedül a problémáddal. Lehet, hogy valaki teljes családban nő fel, mégis hiányérzete van, mert a szülei nem úgy szeretik, (vagy sajnos olyanra is van példa, hogy nemkívánt gyerekként nem is szeretik, csak eltűrik) ahogy az a gyereknek jó lenne. A barátkozás nem egyszerű dolog. A szeretetéhséged miatt nagyon vigyáznod kell, nehogy kihasználjanak: ha valaki kedves veled, nem szabad azonnal a legjobb barátodnak tekintened. Azért mert te valakinek a legjobb barátja vagy (annak tartod magad), nem biztos, hogy a másik is így gondolja. Szóval fel a fejjel, azért, mert gyerekkorodban nem kaptad meg az a szeretetet amit szerettél volna, még nincs veszve semmi, ettől még lehetsz nagyon boldog, kiegyensúlyozott ember!
2009. nov. 5. 17:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:
Igen eléggé naiv vagyok, bár nem igazán barátkozom könnyen nagyon nehezen bízok meg valakiben azt ki kell érdemelni.El kell telni egy kis időnek.Tulajdonképpen, apám két éves koromban ment el, otthon nagyon sok konfliktust és veszekedést, erőszakot láttam.Aztán anyám 13 évesen hagyott magamra, a legnehezebb korban.Ezt azért írtam mert az első válaszoló írta, hogy legalább így nyugodtabb volt az életem mint hasonló korú társaimnak.Egyszerűen most csak arra lettem volna kiváncsi, hogy aki hasonló helyzetet élt meg és most sikeres felnőtt ember aki teljes életet él, az, hogy élte meg ezt, hogyan töltötte ki az űrt?
2009. nov. 5. 21:33

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!