Ti éreztétek már teljesen egyedül magatokat a családotokban?

Nálunk is ez a helyzet. Néha rosszul viselem de mostanában már jobban, mert rájöttem, ha problémám van, akkor nem ők azok, akik segíteni fognak rajtam. Kárt max. annyit okozott, hogy nem tudom velük megbeszélni a bajaimat és kb semmi mást se szóval romlott a viszonyunk. Viszont van egy pozitív része is, önálló vagyok, nem kell senki terhére lennem, magam oldom meg a bajaimat. A barátaimhoz menekülök, és a hobbimhoz.

én csak olyankor, amikor az egész család együtt van (beleértve unokatesok, keresztszülők, stb) és mindenkinek "normális" élete van, karrier, házasság, gyerek, én meg totál kilógok, de még annál is jobban, elég zűrös az életem, szóval olyankor olyan, mintha én jobb ha meg sem szólalok, mert ugye munkámról nem tudok beszélni, mert nincs, párom elhagyott, szóval így nagy tervekről megint nem, szóval engem senki nem tud sehova tenni, mert pl a rendőrségi balhékat, meg stb, meg jóhogy nem mesélem.

2. vagyok, kérdésre pedig, hogy viselem, stb.: egész jól, mert hál égnek ritka alkalmak amikor együtt a család. károkat nem okozott a személyiségemben. mert feléjük nincs megfeleltségi kényszerem abszolut. mondhatnám senkire nem tudok felnézni hiába karrier, meg házasság stb, nem tudom őket többre tekinteni, mint magamat.

Mintha én írtam volna.. Kb. mindenért én vagyok a szemét, ha megcsinálom az adott dolgot az a baj, ha nem akkor az, mert mit képzelek magamról... Tudod, van sapka, nincs sapka effektus. Ha teheted tényleg költözz el, mert különben marad a csendben tűrés.

Ismerős sajnos.Apu alkoholizmusát próbáltam anyuval megbeszélni,de én voltam a szemét,mert ilyet állítok.Úgyhogy én nem foglalkozok ezzel,próbáltam segíteni cigiről is leszoktatni őket,mert egyikük se túl fiatal,egészséges már.Látjátok,mondom nekem is sikerült nektek is menne.Válasz:áááá te nem cigiztél olyan sokat,neked könnyű volt.....Ez csak pár példa a teljesség igénye nélkül.Nővérem soha nem állt mellém.Suliba jártam csóró voltam,anyuék nagyon kevés ruhát vettek nekem.Tesóm 15 éve keresett kb.100e Ft-ot,de egy nyomorult farmert nem volt képes venni nekem.Nővérem keresztanyja,aki az én nagynéném mindig csak a tesómat köszöntötte szülinapján,őt hívta el magához nyaralni,engem sose.Most meg,hogy én felnőttem állandóan sír a szája,hogy nem foglalkozom vele.És nem tudja miért.Apai nagymamámra és nagypapámra tudok csak színtiszta szeretettel gondolni.Ők mindig szívesen fogadtak.Mama az egyetlen,aki a szerelmi bánatot is észrevette rajtam,pedig egy édesanyának kéne a legjobban a gyerekét ismerni.Elmenekülni nem tudok,egyszerűen nem keresem a társaságukat,csak amennyire feltétlen muszáj.