A barátom megsértődött, de most neki van igaza, vagy nekem?

5 hónap után felvetette, hogy költőzzünk össze. Én meg nem szeretnék, mert szó szerint 5 percre lakunk egymástól. S főleg, hogy én is anyukámmal élek, meg ő is.

Mondtam neki, hogy nem szeretnék, mert úgy nem tudnék odaköltőzni, hogy ne szálljak be a rezsibe. Viszont itthon nem kell fizetnem legalábbis rendszeresen nem. S így legalább tudok félre rakni. Ha látom, hogy össze gyűlt a szokásos számla kupac, akkor felmarkolom, befizetem. Van, hogy anyu fizeti be.

Ha látom, hogy tele a bevásárló lista, elmegyek, bevásárolok. Ha nincs kaja, főzök, ha ideje van, rendet rakok.

Barátom mondta, hogy de nem kellene fizetnem, sem főzni, sem takarítani. Ő valahogy úgy képzeli, hogy majd az anyukája engem is eltart a szinte semmi nyugdíjából és abból a pénzből amit másodállásban keres. Nekem ez kínos.

Meg a másik, hogy így azért alkalmazkodni kell egy másik emberhez, és az az életvitel amihez én szoktam, merőben eltér az övéktől.

Náluk az a módi, hogy égve hagyják a létező összes villanyt, reggeltől estig megy a tv, még akkor is ha nem nézik. A barátom szobájában is megy a tv, ég a villany, megy a számítógép meg a laptop is. Akkor is úgy hagyja ezeket, ha órákra elmegyünk valahová... neki már felhívtam erre az energiapazarlásra a figyelmét, tojik rá, de hát ő háztartásuk. És ha egy ilyen házban kellene élnem, előbb utóbb az anyukájának is szólnék, és nem hiszem, hogy bárki tolerálná, ha beleszólnának az évek óta megszokott életvitelébe.

Nálunk csak ott ég a villany ahol épp tartózkodunk, minden tvre és számítógépre jut egy kismegszakító, szóval még a stand by állapot sincs jelen.

Szóval én nem tudnék együtt élni az ő anyukájával, pedig egy kedves asszony, csak ismerem magam, és tudom, hogy mi lenne a vége.

Akkor a barátom felajánlotta, hogy másoltat kulcsot, és menjek mikor csak akarok... ezt megint nem akartam. Egyrészt nem az ő háza, ha lenne saját kis albérlete vagy valami, akkor kulcsot is elfogadnék, meg költőznék is. De amíg az anyukája mos és főz rá, addig úgy gondolom, hogy az anyukája az úr a házban, főleg, hogy a ház az övé.

Voltam már albérletben összeköltőzve. Ha haza értem, akkor rendet raktam, elmosogattam, csináltam kaját. Ha nem volt kedvem akkor nem.

Ha úgy hozta kedvem, akkor egész vasárnap egy szál bugyiban fésületlenül flangáltam, az akkori barátom szintén. Ugyan ezt itthon is megtehetem a saját anyukám előtt, de más anyukája előtt vicces volna :D

Amúgy én 24 vagyok, a barátom 27.