így lassan alkesz leszek. Mit csináljak velük? Vagy velem van a gond?

Szóval, tavaly január óta én nevelem a párom fiát.(nevezzük Zsoltnak) (Párom külföldön dolgozik. Ő legyen Péter.) Hülye egy nevelést kapott szegény gyerek, ezért nehéz volt össze csiszolódni. Pláne azért, mert még sosem neveltem gyereket. (Max baby sitteltem, de azok kicsik voltak, nem kamaszok.)

Januártól - Mályusig már meg-meg voltunk.

Akkor jött az ötlete, hogy hagy jöjjön már hozzánk lakni, a 19 éves, fiatalabbik fétesvére, (nevezzük Bélának) az anyja előző házasságából. (Párom volt asszonkájának 3 fia van: Zsolt 16, Béla 19, Ákos 24 szintén itt lakik a vásosban,társbérletben)

Itt több a munka lehetőség egy pálya kezdőnek. Bele egyeztünk, hogy segítünk neki, hogy el tudja kezdeni az életét, 6 hónapra jöhet. Én hülye, meggyőztem Pétert, hogy legyen inkább 1-2 év. Mert akkor bőven lesz pénze majd kaukcióra, berendezésre és talán az állása is stabil lesz.

Meg is érkezett Mályus közepén, a vizsgák után.

Párommal, ballagási ajándékként felruháztuk. Időközben kiderült, hogy Bélának se telefonja, amivel neki fog munkát keresni, se semmije nincs. Vettem neki sim kártyát, bérletet és neki adtunk a tartalék alap telefonunkat.(később Péter neki adta az okos telóját)

Ez volt Mályus közepén. 1db állás interjún volt és kész. Közben én vettem neki a dohányt és adtam pénzt, hogy menjenek az öccsével strandra. Közben pedig állandóan pöröltem vele a kosz miatt, amit maga után hagyott.

Mikor Augusztus elsején Zsolt készülődött nyaralni az anyjához, látom, hogy Béla is pakolászik.

Pont akkor beszéltem a párommal skypon, kérdeztük, hogy mi lesz a munkával? Erre azt mondta, hogy ő még "lébecolni" akar. Hát én/mi akkor nagyon felháborodtunk. De Péter megkért, hogy ne szóljak semmit, majd ő el intézi, ha haza jön. (Nem került rá sor, mert amikor hazajött a fiúk még nem jöttek vissza az anyjuktól.)

Mikor vissza jöttek a fiúk, Béla talált munkát. 3 hónapig dolgozott. Közben egyre több lett a veszekedés, mert meló után ő csak leült filmet nézni, evett (a mosatlanját és a szennyes ruhát állandóan ott hagyta) és elment aludni. Reggel mindig szét szórta a kávé zaccot és a cukrot. Mikor sokadjára szóltam érte, azt mondta, hogy ő kómásan, reggel nem takarít. Na, pfff!!!

December elején kirúgták. (Ezt is Zsolttól tudtam meg.) De még 3 napig eljárt munkába, minden reggel, mint ha mi sem történt volna. A fizuját elszórta energia italra, cigire, fűre(amit Ákosnál szívtak el), colára. És ha olyat főztem ami nem tetszett neki, akkor péksütikre. Mindeközben itthon egy szalmaszálat sem tett keresztbe.

Karácsonyra semmi pénze nem maradt. Péterrel úgy adtunk neki pénzt, karácsonyi ajándékként, a karácsonyi ajándék mellett.

Párom jól lecseszte, megegyeztünk, hogy Márcisban, ha van munkája, ha nincs, megy és kész. Nem érdekel hova. Továbbra is velünk lakott, de már viselkedett úgy-ahogy.

Eljött a Március eleje. Béla megkérte Pétert, hogy hagy jöjjön már ide, egy volt osztálytárs nője lakni, és dolgozni, pénz gyűjteni. Aztán 3 hónap múlva pedig együtt a csajjal bérelnek lakást. R-go: Béla is marad és plusz egy fő jön. Béla pedig vissza megy a régi helyére dolgozni.

Most már kérünk tőlük havi 15e-ret fejenként, de az még kb egy hónap míg fizetni tudnak.

Én igazán szeretnék rendes lenni, de nem bírom.

Már rögtön első este, Bélus neki állt hisztizni, hogy miért nem azt az ágyat húzom ki, ami a nappali közepén van a tv-vel szemben? Mert hogy ő együtt akar aludni a csajjal és tv-zni.

Mondom: Azért mert nincs kedvem 3 hónapig kerülgetni titeket. Plusz úgysem fogtok beágyazni.

Ráadásul meg sem próbállnak spórolni. Rengeteg cukrot elpazarolt már limonádéra, holott ott az édesítő is. Nem mosogatnak el maguk után és a főtt ételt sem teszik be a frigóba ha utoljára ettek belőle. Sokszor romlott már meg így. A rájuk eső takarítást is csak össze csapják, aztán csinálhatom én megint újra.

Páromat meg idegesítik a beszámolóim. Nem bírja hallgatni ahogy folyton panaszkodom. Így hát egy idelye nem beszélek ilyesmiről neki. Sokszor azon kapom magam, hogy amikor szivesen üvöltöznék, vagy legszívesebben felpofoznám Bélukát az értetlensége miatt, inkább kinyitok 1-2 erős alkohol tartalmú sört, vagy iszom egy üveg bort és úgymond per pillanatra le**@rom.

De ez sokáig már nem mehet így. Párom volt felesége alkoholista. Péter nem szereti ha iszom. Pláne, ha egyedül iszom. De még min. 3 hónapig itt lesznek. Hiába közlöm Bélával újra és újra a szablyokat, egyik fülükön be, a másikon ki. És ezt a stílust az öccse is eltanulja. Egyre nehezebben bírok vele is.

Mit csináljak?!

Ti mit tennétek?

Ui.: Köszi, ha volt kitartásotok végig olvasni. Ha választ nem is kapok, jól esett kiírni magamból. :-)