Tudnátok nekem tanácsot adni barátsággal kapcsolatban?
A történet röviden a következő: 35 éves családanya vagyok és volt egy barátnőm (szintén családanya), szóval nem tinibarátságról van szó. 3 évig voltunk barátok, aztán én nagyot csalódtam benne: úgy éreztem, hogy ő távolságot tart tőlem, aranyos meg minden, de mintha falat húzna maga köré én meg nagyon őszinte voltam vele mindig és nyílt. Na szóval besokalltam, hogy egyoldalú lett a barátságunk és mondtam, hogy ez így nekem nem jó. Következett majdnem 1 év szünet, nem is találkoztunk, néha beszéltünk.
Aztán most 1 hónapja írt, hogy bajban van, válik a férjétől. Írtam, hogy most nem tudok vele találkozni, 2 pici gyerekkel vagyok itthon, rengeteg dolgom volt, költöztünk stb. Most újra írogat, írja válnak, maga alatt van és szüksége lenne rám.
Most mit csináljak? Számomra ez a barátság már nem létezik, kihűlt, de lelkem mélyén meg sajnálom, azt gondolom, biztosan nagyon nehéz lehet most neki. De ugyanakkor meg ott a mérleg másik nyelve, miért csak most kellek neki mikor bajban van? Kell neki egy lelki szemetesláda vagy velem akarja kitölteni az üresen maradt idejét?
A lényeg, hogy nem szeretném felmelegíteni vele a kapcsolatot, de ugyanakkor meg furdal a lelkiismeret... Mit csináljak?
válasza:Hozzátok is elmehet. Nem? Az talán megoldható lenne.
Aki válik, az alól kihúzták a talajt. Közös barátok pedig általában nem akarnak állást foglalni, egyik fél oldalára sem szeretnek állni.
Segítenék, meghallgatnám, engedném, sírja ki magát a vállamon, vennék egy csomó papírzsepit, megölelném.
válasza:Én sajnos (vagy nem sajnos), de kényszerből nem tudok barátkozni se mosolyogni.
Ha azt írod, hogy nem szeretnéd felmelegíteni a kapcsolatot, akkor ne tedd. Biztos van neki más is, akivel az alatt a 2 év alatt varátkozott, amíg Ti nem voltatok olyan szoros kapcsolatban.
válasza:Megint 2-es vagyok.
Amit az 1-es ír, az a helyén való és teljesen egyet is értek vele...csak én képtelen lennék rá, de örülnék, ha lenne egy ilyen barátnőm!
Igen, sajnos ezt érzem én is, hogy kényszerből hallgatnám meg és nem azért mert együttérzek vele:( Meg az a baj, hogy ha egyszer "megengedem", hogy újra találkozzunk, akkor meg főleg nem fogom tudni "levakarni" magamról, főleg most, hogy válik folyton a nyakamon lógna (bezzeg anno mikor nekem volt rá szükségem, ő soha nem ért rá...)
Na jó, nem azt mondom, hogy rossz ember, mert nem az, tényleg jóban voltunk, csak én az a típus vagyok aki egyszer már csalódik valakiben...
De közben gyötör a lelkiismeret....:(
válasza:Megint 2-es.
Ha ennyire gyötör, akkor 1 próbát megér...aztán meglátod, hogy hogy alakul. Utána még mindig le lehet pattintani, ha nagyon nyomul.
De az is lehet, hogy meg tudjátok beszélni a régi sérelmeket és pozitív irányba változik a kapcsolatotok (és boldogan éltek, míg meg nem haltok! :) )
válasza:én simán leépitem az ilyen barátságokat..lelkiismeret furdalás nélkül.
ami nekem nem ad energiát, csak lehuz, azzal én nem foglalkozom.
még hallgatni is teher olyasvalakit, aki nem áll hozzám közel..
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!