Kell-e azon csodálkoznom hogy a párommal (férfi) 12 éve vagyunk együtt de még nem vett el feleségül illetve nincs gyermekünk vagy ez természetes manapság?

Természetes? Igen, valakinek biztos az. Nekünk nem lenne. Nektek az?

Ezt a pároddal kell megbeszélned.

Mi 8 éve vagyunk együtt, 2 éve házasok és van egy gyermekünk. Mi mindent megbeszélünk együtt. Ezért tudom hogy az én pàrom nem tudna gyerek nélkül élni, ahogyan én sem.

12 év alatt egyszer sem került szóba, hogy ki mit vár a másiktól, milyen terveitek vannak közös életetekkel?

Ez baj.

A kérdésedből nem azt veszem ki, hogy te elégedett vagy ezzel. Ha mégis így van, nincs értelme a kérdésnek, hisz a 12 év alatt nyilván volt alkalmatok megtárgyalni, mit akartok egymástól. Ha a házasság és a gyerek nem volt tervben sosem, akkor minden a legnagyobb rendben van, igaz?

Ha viszont úgy vagy, mint egy negyvenhez közeledő kolléganőm, aki 11 éve hiába várja, hogy a párja elvegye őt, és a gyerektémára is csak mostanság mondta a 40-es éveiben járó férfiember, hogy "talán", akkor sz*rban vagy. Viszont nem 12 év után kéne elgondolkodni, hogy jó-e ez így!

Nem csak attol fugg hany eve vagytok egyutt, hanem attol is hany evesek vagytok most.

Ha pl 16 eves korod ota, akkor meg belefer, ha viszont mar elmultal harminc, akkor elegge itt lett volna mar az ideje.

Attol fugg mire ertekeled magad.

Ha neked az elettars osszedobjuk a szennyest ha nem megy mehetsz a fenebe pozicio eleg aakkor igen termeszetes.

De az a no akinek van onbecsulese az ennel kicsit tobbet er

annak kezeert kuzd a ferfi es megtisztelesnek erzi hogy igent mond.