Egyesek miért tartanak szeretőt? Nem egyszerübb kilépni abból ami nem jó? Miért kell megalázni a másikat?

Anyám azt szokta mondani, hogy az ő szülei bárcsak tartottak volna szeretőt, mert akkor nem keseredett volna meg a házasságuk, meg nem mentek volna bele idegileg tönkre a nagyszüleim.. mondja ezt úgy, hogy sz@r a házassága apámmal és neki nincsen (vagy ha van, jól titkolja)

De amúgy én is gondolkodtam már ezen. A másik, megcsalt félnek is járna az esély, hogy új életet kezdhessen, ha ez már nem működik.

" A férfiaknak általában azért, mert az asszony otthon mos, főz, takarít, a nőknek pedig anyagi okokból, vagy mert fél, h nehezebben találna mást, főleg, ha már szült is."

Hagyjuk már ezt a sablon dumát.

A környezetemben pont azok a nők tartanak szeretőt, akik többet keresnek, mint a férjük, és nem háztartási robotként dolgoznak otthon. Mert megtehetik. Ha netán kiderül, akkor sem a 0-ról kezdenek. És egy kapcsolatot nem szoktak csak úgy 20 év után felrúgni.

AMúgy meg inkább a pasik csalják meg a párjukat, és nem a háztartásban dolgozó nő, mert ők vannak kiszolgáltatott helyzetben. Egy tanul, (több)diplomás nő nem fog otthon maradni örökre mosni, főzni.

Mert a monogámia egy, a társadalom által az emberekre kényszerített magatartásforma, ami alól szerető tartással próbálnak kibújni. Ami szemétség ugyan, de vajon ki lenne toleráns akkor, amikor a partnere hazajönne egy harmadikkal, és azt mondaná, hogy megtetszett ő is, de téged is szeretlek, most hogyan tovább? Akkora botrány kerekedne ebből, hogy leszakadna az ég. Így aztán marad a görbe út!

Noha valóban elképzelhető természetesen olyan emberek létezése, akik hosszú távon keresztül úgy érzik, hogy a másik felüket találták meg partnerükben, és akik számára a monogámia a boldogságot adó és kielégítő megoldás, azonban viszonylag kis intellektuális erőfeszítéssel belátható, hogy ilyen emberek létezéséből logikailag nem következik, hogy az emberi nem egészére is igaz lenne a következő kijelentések bármelyike: 1. „minden ember számára létezik tökéletes társ”; 2. „minden ember egyidejűleg csak egy partnerben találhatja meg a szerelmet és ezzel a boldogságot”.

216. oldal, Balázs Gábor: A poliamória ésszerűsége

Laczkó Sándor (szerk.): A szerelem

@9-es

Szóval azért mert egy önző s@#gfej írt egy könyvet amiben megpróbálja mentegetni a hűtlenkedőket akkor már mindenkinek támogatni kell a hűtlenséget? A hűtlenség önzés, mert egy másik embert aki szeret téged becsapsz és megbántasz. Az meg nem mentség rá, hogy a saját boldogságodat keresed! Addig teljesen rendben van, hogy mindenki boldog akar lenni, de senkinek nincs joga hozzá, hogy más kárára legyen boldog! Az embernek van gerince meg létezik olyan, hogy kommunikáció. A problémákat meg kell beszélni ha meg nem működik akkor meg az a tisztességes, hogy szakítunk.