Hogyan lehet elkerülni, hogy a gyerekvállalás első évei tönkretegyék a házasságot?

Személyiség kérdése! Pl. a sógornőm is így volt vele, nem is felejtette el. A gyermek 1 éves kora után visszament 2 napban/hét dolgozni, addig nagymama, nagynéni vannak a gyerekkel. Így pénzt is keres, a szakmájában is van, és a gyerekkel is elég időt tölt. Fokozatosan akar visszatérni a munkába, minden évben majd egy kicsit többet, ahogy a gyereknek is kevesebb igénye van az állandó felügyeletre. Odafigyel magára, eljár a barátnőivel is szórakozni, nem savanyodott be :) Ugyanolyan, mint szülés előtt.

Megint mások meg hiába mondták, hogy így és úgy lesz, és ők bizony visszamennek, megtetszett nekik az otthonlét és még 3 éves korban sem nagyon akaródzott nekik. Eredmény:a férjükkel csak fújnak egymásra, a ház karbantartása nem várható el tőlük, mert ők "anyák", nem "házvezetőnők", mit képzel, stb.

Én abból indulok ki, hogy ők előtte nem voltak tisztában a saját igényeikkel, személyiségükkel, preferenciájukkal, vagy maguknak is hazudtak.

Ahogy a 13-as írja, én is erre akartam utalni!

Amikor dolgozik az ember odafigyel a megjelenésére, külsőjére, hiszen naponta sok más emberrel találkozik, pozitív benyomást akar kelteni.

Amikor otthon vagy, és maximum a gyerekkel a játszótérre mentek ki, többé nincs igényed, okod arra, hogy csinosan öltözz fel - mert homokozni kell, kúszni-mászni kell, esünk-kelünk a biciklivel. Megvesszük a több garnitúra kényelmes ruhát, és évekig eszébe sem jut az embernek kicsinosítania magát hétköznap, egy felesleges "luxussá" válik.

Mindemellett a gyerkőc lefárasztja, otthon csak főz-mos-takarít, utána a háta közepére sem kívánja azt, hogy csinos ruhába bújjon mire a férje hazajön. Le akar szépen fürdeni és kényelmesen elnyúlni az ágyon, kanapén.

És amikor CSAK ILYEN ingerek érnek hosszú éveken át, bizony elfelejted, hogy milyen érzés melegítő helyett öltönynadrágban lenni, és egy idő múlva már nem is igényeled....

Ugyanez a házasság elhanyagolását is vonja magával, mert nyilván nem imponál a férjnek sem, hogy a feleség nem ad magára.

Akik visszatérnek munkába, azoknál ez a fajta ellustulás nem alakul ki, így jön ide az egész.

Az értelmi, intellektuális stimulációról nem is beszélve, amit az ember felnőtt környezetben illetve szakmailag megkap, otthon pedig nem.