Elfogadnád, ha felajánlanák, hogy amíg a pároddal nem tudtok saját házat venni, addíg pár évíg anyóséknál lakjatok?

Igen, teljesen anyósfüggő. Azt tudom, h ha az én édesanyám lenne az "anyós", nem lenne vele probléma, mert van 3 felnőtt fia, és egyiket sem zaklatja rendszeresen, szóval mi is békében elférnénk itt. Ha a párom édesanyjáról lenne szó, ott már nem vagyok ennyire nyugodt, mert a szürke hétköznapokban nem ismerem. Amikor ott vagyok náluk, tünemény, de nem tudhatom, h hogy viselkedne ebben a helyzetben, hiszen a párom az első gyerek, csak egy húga van...

De sztem pár évig nem lenne belőle probléma. :)

viszont azt hiszem, még szerencse, h egy ideig nincs tervben a házasság :P

23/L

Hát meggondolando, lehet nem ér az egész annyit

Attol függ milyen a viszony vele, ha jo akkor igen... de én mindig szerettem anyosomat, de sosem tudtam volna együtt lakni vele.

akkor inkább a halál :)

anyumat imádom, de ha vele laknék, sztem mind3an megbolondulnánk :)

az Ő anyukája meg hááát... anyatigris. de hát melyik "egyszemkicsifiamazIsten" anyuka nem az? :p

szóval inkább addig nem költöznék össze vele. de sajnos már összeköltöztünk :)

akkor inkább hajléktalanszálló...

én a saját anyámmal is csak ugy tudok joba lenni,hogy heti 1x látom 3-4 órára,párom anyaj is csak addig aranyos,amig havonta látom...

Miután láttam, hogy ez a szitú milyen csúnya dolgokra képes én anno az albérleti pénzt befektetés ként fogtam fel, ami megalapozza kapcsolatunkat.

A pénzt nem sajnáltam, ugyis csak hitelből tud építkezni az átlag ember. Kb 3 év után vágtunk bele a saját lakás projektbe és addig is kipróbáltuk az együttlakást. :)

Ez valóban anyósfüggő és persze lakásfüggő. Laktunk anyóséknál is egy évet, nem mondom, hogy minden rózsaszín volt, voltak konfliktusok, de ki lehetett bírni. Sokat segített amikor megszületett a fiam. Laktunk anyámnál is, de onnan menekültünk. Az első pár hét csodálatos volt, addíg amíg meg nem unta a gyereksírást. Aztán pokollá változott minden.

Irtam a lakást is. Ha pici és rossz beosztású a ház, ha csak kerülgetni lehet egymást, akkor lehet minden csodaszép, az ütközés elkerülhetetlen.

Ezelőtt 40-50 évvel még minden fiatal a szülőknél kezdte az életét.Akkoriban nem voltak kiadó lakások,és legalább 5-10 év kellett,hogy saját lakást szerezzenek,legtöbb esetben jelentős szülői segítséggel.És még sem volt ennyi anyós-meny konfliktus.A mai fiatalasszonyok ellenségesek az anyóssal szemben.Amit az anyós mond,az maradi és rossz.Csak az a jó,amit a fiatalok gondolnak.Ha nincs semmi tolerancia két ember között,akkor nem is lehet békesség.Nem mondom,hogy minden anyós angyal,de élettapasztalata több van,mint egy fiatalnak,És meglehet hallgatni,de nem feltétlen kell mindent úgy csinálni,ahogy javasolja.Ha odaköltözöl,akkor tudomásul kell venned,hogy te vendég vagy nála,ő pedig otthon van.

Az sem mindegy,hogy anyagilag hogyan álltok.Az együtt lakáskor megspórolhatjátok az albérletet,ami kidobott pénz,a rezsi nagy részét,stb.viszont alkalmazkodni kell egymáshoz.Az sem mindegy,hogy a párod hogy viszonyul az anyjához.

Ezeket kell végig gondolnotok a döntés előtt.