Alapvetően jó ez a kapcsolat, de ez a kis különbség engem nagyon zavar. Mit tegyek hogy ez megváltozzon?

Egy csokor ön-ző dolgot lehetne tenned, ha elégedetlen vagy a dolgok mostani állásával. Úgy mint:

Ön-ismeret.

Ön-bizalom.

Ön-állóság.

Sok ember van, aki nem féltékeny, hanem társfüggő, ez nem egy ritka kórság, viszont nagyon sokféle fokozat van belőle. Ha testi tüneteid vannak (fáj a gyomrod) tőle, akkor ez már beillik pszichoszomatikus betegségnek is. Ne hanyagold el! Foglalkozz a lelki oldalával. Neked kell lélekben megerősödni, ez az a megoldás, ami ebben a helyzetben mindkettőtöknek megfelelne.

Elöször is foglald el magad, ne álandóan azon járjon az eszed, hoyg hol van a párod.

Másodszor a férfiak különösen rosszul türik, ha állandóan a barátnöjükkel/feleségükkel KELL lenniük, szükségük van egy kis szabadságra (szerintem az egészséges lelkületü nöknek is, de a legtöbbjüket nem zavarja, ha nincs, a férfiak többségét viszont igen).

Társfüggőség - nekem is ez a szó jutott elsőre eszembe.

Vedd komolyan a dolgot, mert most még csak kedves-aranyos dolog, hogy így odavagy a párodért, akivel bizonyára össze fogtok majd házasodni, de aztán belőled válik a legtipikusabb házisárkány, ha ezt most nem kezeled.

A párkapcsolat azt jelenti MI, de az ÉN és TE megőrzése mellett - kicsit paradox módon. Nem attól vagy valaki, hogy van valakid - önálló egész vagy (az kellene legyél). Életidőnk jelentős részét egyedül töltjük, és ha nem tanuljuk meg önmagunkkal is jól érezni magunkat, akkor ez az érzés a gyomrodban soha-soha nem fog megszűnni, és alkalmatlanná tesz majd a gyereknevelésre is (=gyerekeid lesznek, csak neveletlenek).

És most olvasd újra az első hozzászólást, ott a kulcs :D

32/N párkapcsolatban