Miért nem értik meg, hogy hagyjanak engem békén?

Már teljesen elegem van abból, hogy mindig megmondják,mit csináljak itthon..pl.állandóan kijelentik,hogy itthon vagyok, akkor mosogassak el, fűtsek be stb., vagy mint ma is volt, magamtól befűtöttem, a kutyák után eltakarítottam, de már nem volt erőm elmosogatni se, mert rengeteg volt az edény (ráadásul ma dután jöttem haza a koleszból)és este anyukám meg, hogy nem igaz h 20 éves létemre nem mosogattam el blabla... meg hogy mindig a gép elött ülök(-vajon az miért jobb társaság??, de amúgy sétálni is szoktam és az öcséimmel is szoktam foglalkozni) mindig ez megy.

Aztán, hogy 11 kor kinyomják az internetet és hogy aludjak!!??? hát éjfél, 1ó elött nem tudok elaludni, meg minek amikor nincs iskola. Most végeztem a vizsgákkal.

Ja és a másik, hogy az egyik tárgyamból a köv. félévben vizsgázok le, mert a tanár 1 időpontot tett fel (ekkor nem sikerült az irásbeli), elmentem javitani, de akkor sem engedett át. Tanultam rá, és tudtam az anyagot, de mindenki mással ilyen volt aznap, szórta ki az embereket, aki javitani akart az nem tudott. Persze utolsóként mentünk be, és a fején, hangján is látszott, hogy nagyon ideges. De ebből köv. félévben levizsgázok, és nincs más következménye.

Persze itthon egyből, hogy én vagyok a hibás, hogy nem tanultam stb...

Én ezt utálom, hogy állandóan elvárásaik vannak velem szembe. Egyszerűen nem értik meg, hogy engem hagyjanak békén, tudok önálló lenni és nem vagyok zűrös se, nem cigizek, nem drogozok,nem bulizok, nem iszok, nem pasizok (kb. szánalmas életem van... )

Igazából csak a kutyám miatt járok haza,mert neki szüksége van rám és ő szeret igazán.

Utálom ami mindig itthon megy, meg amit az öcséimmel is csinálnak, hogy ordítoznak, bántják őket. Arról nem is beszélve, hogy állandóan az alakomat cikizik, hogy kövér vagyok (betegség miatt is) és ezzel még jobban rombolják az önbizalmamat, vagyis nincs is már mit lerombolni...

Hiába mondom, hogy hagyjanak békén, akkor tiszteletlen vagyok stb...

Bocsi, hogy hosszú lett...

De barátnőmnek is néha mondtam, de azt mondja, hogy ez dac,ami visszamaradt a serdülőkorból.. persze ő nem ismer minket igazán.

Már nem tudom mit csináljak... bennem van a hiba?