Találhatok olyan férfit, aki egyáltalán, soha nem fogyaszt alkoholt? Vagy egyedül maradok örökre? (bővebben. )

25 éves nő vagyok és azt hiszem, az előző kapcsolatom maradandóan megnyomorított lelkileg. 7 évig voltam együtt egy férfivel, amikor megismerkedtünk én 17 éves voltam, ő 20. Én akkor egy borzasztóan pörgős, nagydumás, bulizós csaj voltam, ő detto, szóval pár évig csak buliztunk, ittunk, füveztünk, szexeltünk, habzsoltuk az élvezeteket, mint ahogy az ebben a korában szokás. Kb 3 évig ment ez így, mikor én kezdtem azt érezni (akkor 20 évesen), hogy elég volt ebből. Közben összeköltöztünk, de ő látszólag semmit sem változott, ugyanúgy minden hétvégén önkívületi állapotig itta magát, discokba járt, részegen kocsikázott, szóval mint egy kamasz (23 évesen). Én ekkor már nem jártam el vele minden hétvégén, úgy éreztem kinőttem ebből, többre vágyom már. Gondoltam, hagyok neki időt, hátha csak később érő tipus, de egyre rosszabb lett, egyre többet kezdett inni, egy idő után már nem csak hétvégén, hanem hétköznap is, míg odáig fajult a dolog, hogy egy szép napon, mikor nagyon kiborultam az életmódja miatt, és azt mondtam neki, hogy nézzen magára huszonévesen ALKOHOLISTA, nos akkor pofont kaptam hogy szó szerint a fal adta a másikat. 1 hétig nem mentem dolgozni mert annyira lila volt a fél arcom. Persze utána jött, rózsa, csoki, sajnálom, megváltozok, még sírás is volt. Elhittem, megbocsátottam, darabig jó volt minden, aztán kezdődött előről, én pedig annyira ostoba voltam, hogy egészen addig vártam, míg a bántalmazások, pofonok, szorongatások, ráncigálások napi szintűek nem lettek és már tényleg nagyon féltem tőle. Még akkor is alig bírtam elhagyni, a nővéremhez költöztem, ha ő nincs, talán még vissza is megyek hozzá, amilyen ostoba vagyok. Nagyon sokat köszönhetek a testvéremnek, aki mellettem volt. Azóta eltelt 1 év, nagyjából összeszedtem magam, de úgy érzem, egy életre maradandó nyomot hagyott bennem ez a 7 év. Azóta nem ismerkedtem, és úgy gondolom, csakis olyan férfival tudnék újra kapcsolatba lépni, aki soha, semmikor nem iszik alkoholt. Ha ilyet nem találok, akkor inkább egyedül élem le az életem. Ha egy férfit (akár a bátyámat, akár apámat, akár ismerőst) meglátok enyhén ittas állapotban, tényleg nem off részegen, csak hogy már kicsit jobb kedve van, és mondjuk hangosan felnevet, nekem a gyomrom azonnal egy gócba ugrik össze, a testem szinte remegni kezd, a sírás kerülget. Egyszerűen nem hiszem, hogy képes lennék valaha az életbe együtt lenni egy olyan férfival, aki akár csak alkalmakkor, hétvégente iszik. Nekem ez túl nagy lelki trauma volt.

Mit tehetnék? Keressek valakit, aki soha nem iszik? Létezik ilyen férfi? Vagy fogadjam el, hogy az exem annyira megnyomorított, hogy emiatt örökre egyedül maradok, mert a paranoiám miatt alkalmatlan leszek egészséges párkapcsolatra? Esetleg forduljak szakemberhez?