Milyenek voltatok "fiatalabb" korotokban? Sokat buliztatok, vagy inkább csendesebben meghúztátok magatokat? Ha nem buliztatok sokat nem bántátok meg?

Kérdező írta:

"15 évesen már minden barátom/barátnőm bulizni járt,ahogy elballagtunk,nekem eszembe sem jutott,inkább otthon filmeztem,aludtam"

Ha leírnám ide 15 évesen már miket csináltam, nem lennék hosszúéletű ezen az oldalon!

És láss csodát, kiéltem magam az életben nem nagyon akarnék már olyan dolgokat csinálni.

Sose voltam bulizós. Életemben nem voltam diszkóban sem és házibuliban sem.

Néha beültünk a barátnőimmel suli után enni valamit, dumálni aztán irány haza. Hétvégén inkább begubóztam a szobámba egy jó könyvvel, vagy neteztem. Mikor picit idősebb lettem, 18 éves, akkor elkezdtem neten ismerkedni is randikra jártam. 19 évesen először lett pasim is.

Most már 28 vagyok, 3 éve férjnél. Neki van egy nagyobb baráti köre,ők se járnak diszkózni. Ott szokás vinni a párjukat is, ezért mikor megy a férjem, én is vele megyek. Egyedül nem szeret menni. Ilyenkor összeülünk társasozni, kártyázni, vagy megyünk biliárdozni, bowlingozni vagy pl jövő hónapban koncertre megyünk:)

Én kb félévente 1x megyek el egyedül, akkor találkozom az egyik haverommal, beülünk egy moziba, vagy kajálni és dumálunk. A férjem pedig nagy ritkán elmegy a munkatársaival focizni. Ettől a 2 külön programtól eltekintve együtt járunk el.

Bár bevallom nekem a mai napig jobb program befeküdni a kádba olvasni, vagy leülni a gép elé sorozatot, filmet nézni, mint csavarogni. De néha a kimozdulás is kell. Szóval így öregebben többet járok el mint fiatalkoromban. Sose volt igényem annyira az elmászkálásra. Nem érzem azóta sem, hogy hiányozna a bulizás.

Ha úgy érzed még nem "élted ki magadat" akkor menjél mert később valóban meg fogod bánni.

Még kell neked egy pár év, hogy kicsit konstansabb gondolkodású legyél, de hát ez már csak így megy.

15 évesen el sem engedtek sehova..

17 voltam amikor előszőr szőrakozőhelyre menetem, előtte maximuma. Sulibuliban, vagy osztálykiránduláskor volt ereszd el a hajam..

Akkoriban ittam is..stb.. Havi 1 szer mentem...

Amikor kikerültem középiskolából, akkor volt egy 2 év, amikor minden héten, volt hogy 2szer mentünk...

22 éves korom előtt lettünk egy pár a férjemmel.. Jártunk bukizni még akkor, aztán kcsit változott az éketünk, energiánk nem volt rá... Csak ritkábban.

Manapság bulizni ritkán, inkább házibuliba megyünk, haverokkal iszogatunk, ritkábban táncolunk...

27 évesek vagyunk..

En fel érte hogy semmiből nem maradok ki, 17-21 éves koromig azbőven elég volt..egyébkent akkor sem számítottam kiemelkedően nagy partyarcnak...

De 10 vet voltam kolis... Úgyhogy ott azért mindig más..napi szinten a haverokkal van az ember...sb

Most vagyok 38 éves, szóval van tapasztalatom.

Én ugyan így voltam vele 16-17 éves koromban mint te, alig vártam a hétvégéket, hogy menjünk bulizni. Én szerettem és ritkán hagytam ki akár egy alkalmat is. De soha nem ittam, mindig én voltam a sofőr, így nem is tehettem.

Ez elég sokáig tartott a gimi vége után is. Aztán pedig olyan munkahelyem volt, amihez hozzátartozott a rendszeres bulik. Volt, hogy kocsmát vezettem, ahol én szerveztem a bulikat és persze részt is vettem benne.

Volt olyan időszak amikor ez háttérbe szorult, mert olyan volt a barátom, de a férjem szerencsére szintén bulizós, így mi most is elég sokat járunk szórakozni.

Persze nem discóba, de koncertekre, táncos helyekre megyünk rendszeresen, sőt itthon is gyakran összejövünk a barátainkkal, családdal. Pedig már gyerek is van, szóval megnyugtatok mindenkit, azért mert valakinek gyereke van nem kell lemondania a szórakozásról.

Szóval ez szerintem embere válogatja, vannak otthon ülős emberek, az 17 évesen sem fog bulizgatni, aki meg szeret, az 60 évesen is eljár majd.

Ja, és még annyi, hogy ha úgy alakul megyünk a férjemmel külön-külön is. Van olyan program ami őt érdekli jobban, van ami engem. Nincs ebből gond soha köztünk.

16-os voltam.

Én 20éves koromig rock koncertekre, rock kocsmákba jártam, haverokkal ittunk, beszélgettünk hülyültünk. Megismertem rengeteg embert rockert, punkot, skinheadet, akik teljesen normális emberek voltak. Volt pasim nem is egy, de nem jártam ágyról ágyra.

Aztán az egyetemen nem sok hasonszőrű ember akadt, akkor jött a miniruhás diszkópatkány korszakom. Én szeretek készülni, sminkelni,illegni a tükör előtt :D Mondjuk ilyenkor is havonta 2x jártam el. A páromat a suliban ismertem meg, főként vele jártam el, lett még több ismerős, kiterjedt kapcsolatok. 25 vagyok, de még mindig szeretek bulizni, persze a piában már megvan a határ, de szeretek táncolni, szeretem a környezetet (megjegyzem egy rockkoncerten is ugyan olyan jól tudom magam érezni, csak akkor a magassarkút acélbetétes bakancsra, a miniruhát pedig valami vagány fekete szerkóra cserélem).

Ha az ember vágyik a szórakozásra, akkor menjen el amíg tud, mert később már család mellett sokkal nehezebb kiszakadni, ráadásul, ha nem elégíti ilyen jellegű igényét akkor frusztrálttá válik.

Amúgy valahol megértelek, nekem is volt otthonülős párom, ha elmentem az volt a baja (féltékenykedett), ha nem akkor meg az, hogy befordultam, mert nem mehettem kicsit kiengedi a gőzt. Hamar lapátra is került, mert nem tudtunk ebben kiegyezni, de voltak más problémák is.