Meg kellene bocsátanom anyósomnak, és meg kéne látogatnom karácsonykor?

Anyósom a legelső pillanattól utált engem, és nem is igyekezett titkolni. Nyáron teli torokból leálltt velem ordítani, amikor náluk voltunk, mert szerinte "a paprkiás krumplit csak mikróban szabad melegíteni, különben odaég, ezt mindenki tudja". Továbbá amikor csak teheti, engem szid a rokonság előtt. Szerencsére a többiek kedvelnek, és nem foglalkoznak anyós hülyeségével. Illetve a páromnak is folyamatosan engem szapul. Nemrég volt az esküvőnk, ő nem jött el, de előző nap még felhívta a páromat, és könyörgött neki, hogy gondolja meg magát, most még megteheti, ne vegyen el egy olyan semmirevaló nőt, mint amilyen én vagyok.

Amikor elmondtuk neki, hogy jön nálunk a baba, akkor is csak a száját húzta, annyit nem volt képes kipréselni magából, hogy gratulál. Sosem kérdez semmit a gyerekről, azt sem tudja, mikorra vagyok kiírva vagy hogy fiú vagy lány lesz-e az unokája.

És mindezek után tegnap meghívott minket karácsonyra. A férjem közölte vele, hogy az én szüleimnél leszünk, esetleg majd ő egyedül elugrik anyóshoz 27-28-án, de rám ne számítson. És erre anyós ismét magából kikelve elkezdte, hogy én mekkora szemét vagyok, és mit képzelek, hogy az ő "békülési kísérletét így semmibe veszem, stb". Én részemről úgy vagyok vele, hogy ha bocsánatot kért volna tőlem, akkor TALÁN elgondolkoznék a dolgon, de így semmiképp sem. Semmi kedvem elszúrni a karácsonyomat azzal, hogy anyóssal bájologjak, miközben

pontosan tudom, hogy utál.

Ti mit tennétek? Elmennétek hozzá? Megpróbálnátok megbocsátani neki?