Lemaradásban vagyok-e a kortársaimmal szemben? Szóval 22 éves /l vagyok Mindenki, komoly kapcsolatban él elköltözött a szüleitől. Viszont nem tudok függetlenedni és ez nagyon zavar. Mi lenne a megoldás?

Sajnos ez a gyereknek tartanak dolog sosem fog változni. Legtöbben meg sem próbálják felnőttként kezelni a gyereküket. Exem családja is ilyen volt, mondogatták is hogy "hát de a gyerekem mindig a gyerekem marad"...csak a baj hogy úgy is kezelték őket.

De lemaradásban nem vagy, rengetegen 25-30 évesen sem tudnak önállósodni teljesen.

ha nagyon zavar,15-20ezerert havonta( berleti dij+rezsi) tudsz berelni egy szobat, egyetemistak koze. csak szamolnod kell a kajaval is

ha nem annyira zavar, maradj otthon. mikor vegzel az egyetemmel?

Nem vagy lemaradva

Igaz ilyenkor már én is komoly kapcsolatban éltem, ( 22 előtt robbant be az életembe a férjem)

Azét a diakmunkat ne szóld le, mi összeköltözésünk után 1 évig abból éltünk,més diákhitelből.(23 évesen) akkor vegeztünk a sulival

Szeribtem teljesen normális, hogy amíg sulizol nem tudsz függetlenedni.

Egyébkent nem ezen múlik, higy felnőttnek tartanak-e.

Én még legalabb 2 éve nem életem otthon aikor elkezdtek úgy kezelni, sőt néha meg most is úgy akarnak viselkedni velem, mintha 10 lennék, medig lassan 30 leszek..

Tipikus szülői természet,mha megtanulod kezlni, akkor ritkán viselkednek úgy, vagy amikor kezeled a helyzetet, akkor leállnak.

A szülők szeretnek minket megvédeni, nagyon ritka az amikor nem azért szólnak bele, mert jót akarnak..

Neghallgatod őket, aztan vagy megfogadod, vagy nem, viszont amíg az ő szabályaik érvényesek, addig közük is van a dolgaidhoz.

Néha nehéz elmismerni, de vannak jő meglátasaik. : S