Hogyan ne haragudjak ezért a gyerekre?
A férjem lányának ma van a hatodik születésnapja. Ezen a hétvégén itt van nálunk. Kicsit köhög, így nem megy a héten oviba, ezért elkértük anyukájától már a mai napra is, hogy a szülinapját ma tudjuk megünnepelni. (Anyukája már rendezett neki szülinapi zsúrt a múlt héten.)
A férjemmel mindketten szabadnapot vettünk ki mára, én a kislány kedvencét főztem, és sütöttem neki tortát is. Direkt pontosan ugyanolyat, amilyet a nagymamája szokott karácsonykor, mert az a gyerek kedvence.
Ebéd után megkapta az ajándékait, egy társast, amilyet már régóta szeretne, festékkészletet és két mesekönyvet.
Már azon elkezdett hisztizni, hogy miért vannak becsomagolva az ajándékok, ő elfárad a kibontásukban. Utána az volt a baja, hogy miért csak ennyit kap, és mi az, hogy nem kapott semmilyen plüssállatot. (Már van neki nagyjából 90-100 darab, direkt nem azt vettünk.) A 'köszönöm' szó egyetlen egyszer sem hagyta el a száját.
Próbáltuk megvigasztalni, persze nem túl sok sikerrel. Meggyújtottam a gyertyákat a tortáján, ő nem volt hajlandó elfújni.Eevett egy falatot belőle, közölte hogy ez "sz@r", majd a szelet maradékát tányérostól hozzávágta a falhoz.
Nagyon csalódott és nagyon dühös vagyok, amiért ennyire nem értékelte az igyekezetünket, pedig mi tényleg mindent megtettünk.
Itt lesz nálunk a kislány vasárnap estig, de én annyira haragszom rá, hogy szinte látni sem bírom. Persze tudom hogy ő még kicsi, és hogy én vagyok a felnőtt, és tudnom kellene ennek megfelelően kezelni a dolgot. De nem megy, dühös vagyok rá és legszívesebben egész hétvégére beküldeném a szobájába, hogy ne is lássam, vagy elbeszélgetnék vele arról, hogy mekkora hálátlan dög, aki semmit sem értékel. Ha a sajátom lenne, biztosan kapott volna egy nevelő célzatú pofont az ilyen viselkedésért.
Persze nem fogok ilyesmiket csinálni, csak magamban fortyogok, de nagyon nem jó ez így. Mit tegyek, hogyan ne haragudjak rá? Ésszel felfogom, hogy ő csak egy gyerek, de hiába, nem tudok lecsillapodni, nem tudom irányítani az érzéseimet.
válasza:" a szelet maradékát tányérostól hozzávágta a falhoz."
Na én itt azonnal hívtam volna az édesanyját,hogy vigye a ..csába ezt a neveletlen kis kényes királylányt!!!!
válasza: válasza:máskor is szokott így viselkedni?
ha nem, akkor nem lehet, hogy be fog lázasodni?
már csak magamból kiindulva gondolom, ha beteg leszek, vagy mielőtt belázasodnék, előtte nagyon hisztis vagyok, képes vagyok bármin elsírni magam
ha pedig máskor is előfordult már, akkor lassan ideje lenne elkezdeni megnevelni a leányzót
elhiszem, hogy rosszul esett, nem szép dolog így viselkedni
válasza:Ha én ilyet tettem volna abban a korban, hát...
Még szerencse, hogy megneveltek a szülei.
válasza:1-es: de miért nem az apját, aki jelen volt, kérnéd meg a nevelésre?
Húzza meg a határokat az apja, hogy mit lehet nála és mit nem, ha meg tudja tanulni a gyerek, h mások a szabályok otthon meg az oviban, akkor miért ne tudná megtanulni,h mások a szabályok anyánál meg apánál?
Kérdezőnek is a férjét kéne számonkérni,h miért nem neveli a gyereket, hamár neki nem lehet?
válasza:Eloszor is:hogy jossz te ahhoz,hogy masnak a gyereket meg ha csak a hata mogott is,de dognek hivod?Kepzelem,hogy a valosagban mennyire frusztralt lehetsz amiatt,hogy nem lehet csak a tied a pasid,hanem "osztozkodnod" kell egy kislannyal.
Van jogos resze a felhaborodasodnak,de ha te megpofoznal egy gyereket,ahhoz csak gratulalni tudok,de ennek ellenere meg nem kivannam,hogy ne legyen gyereked.
Amugy szerintem beszelni kellene az apanak a kislanyaval,mert emogott is feltekenysegi problemak allhatnak.Gyakorlatilag ugyanaz a bajotok,es ertheto,hogy a kislany is szeretne neha csak az apukajaval lenni.Nem vigasztalni kell amugy,hanem kicsit komolyan elbeszelgetni vele.Megmondani,hogy te nem akarod elvenni az apukajat,es,hogy te nem eg gonosz hazisarkany vagy,hanem csak az apukajanak az elettarsa.Amugy ha megpofoznad a gyereket,akkor az sem lennel sokaig,en ezt garantalnam,mint exfeleseg.
válasza:A férjem a történtek után leült vele beszélgetni, kb másfél órája próbálja kiszedni a gyerekből, hogy mégis miért viselkedik így, és igyekszik megoldani a problémát. A férjem végtelenül türelmes ember, őt nem borítja ki egy ilyen hiszti, kötélből vannak az idegei.
De a kérdés nem róla szól, hanem rólam. Mit tehetek, hogy le tudjak nyugodni? Mert fel tudnék robbanni, olyan dühös vagyok, és ha a kislány a szemem elé kerül, hát én biztosan nem türelmesen dumálgatok vele, hanem alaposan beolvasok neki.
válasza:Lehet nem volt benne semmi hátsó szándék csak beteg illetve nem tudta máshogy kifejezni levertségét?
Ha náthás vagyok én se bírok enni, még a kedvencemet sem illetve elég ingerlékeny leszek.
Esetleg nem lehet hogy bármennyire is jól ünnepeltetek, ő azt szerette volna, hogy az apukája is ott legyen a szülinapi zsúrján és ez a frusztráltság a tetteiben jutott kifejezésre? 6 éves ezt nem biztos, h így le bírja vezetni, csak érzi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!