Ti bevállalnátok ezt így?

A férjemnek van egy nyolc éves fia az előző házasságából. Most másodikos, és mivel vannak problémák a viselkedésével (verekszik, visszabeszél, agresszív, stb), ezért külön igazgatói engedéllyel hazaviheti az anyukája tanítás után minden nap, nem kell bent maradnia délután négyig.

A gond az, hogy az anyukájának változott a munkaköre és így az időbeosztása is, ezért nem tudja a gyereket délutánonként elhozni a suliból. Nincs aki vigyázzon rá. Mivel én itthon vagyok a 14 hónapos lányunkkal, így a férjem exe engem kért meg, hogy minden nap menjek el a fiáért, és ha van különórája (sport és angol) vigyem el, várjam meg a végét, majd szállítsam haza. Ez heti két délután, a maradék három délutánon pedig itt lenne nálunk, én tanulnék vele, az anyja meg jönne érte meló után.

A férjem nem szól bele a dologba, rám bízta a döntést. Én meg elég tanácstalan vagyok. Ha csak heti 1-2 délutánról lenne szó, akkor simán belemennék, de a heti 5 alkalmat őszintén szólva soknak és megterhelőnek tartom. Így is sok energiámat leköti a kislányom, meg egyébként is, túl nagy kérésnek érzem ezt az ex részéről. Pedig alapvetően jól kijövök a gyerekkel, de nem hiszem, hogy elég türelmem lenne hozzá heti 5ször 3-4 órában, plusz az apás hétvégék, szünetek, mindezt egy 14 hónapos mellett.

Ti mit tennétek, bevállalnátok a helyemben?