Miért hiszik sokan, hogy ahol van pénz, ott nincs probléma?

"Apám sokat keres"

Ennyi! Egy kupac pénz tetejéről nagyon könnyű másokat oktatni! Próbáld ki az életet pénz nélkül, telljen el úgy csak két hónap, hogy kajára van összesen 500 forintod/nap, biszont nincs rendes télikabátod, meg lukas a csizmád talpa és majd utána beszélhetsz arról, hogy a pénz nem ad könnyebbséget, még ha ezer más bajod is van az életben!

Ha túl sokat dolgozik az ember a pénzért, akkor kevésbé tudja értékelni mert nem jut ideje normálisan élni. A szüleim is jól kerestek aktív korukban. A faluban sokan irigyelték a szerintük sok pénzt. De mi valójában a templom egerének szintje alatt képzeltük magunkat. Ugyanis a templom egere legalább szabad és nem robotol évi 365 napon át. (A szocializmusban nem volt sok más választás). A betevőt mégis megtalálja különben nem élne.

Persze nem azt mondom hogy üres zsebbel de szabadon jobb élni. Hanem kell egy középút. Nem állhat az ember élete csak munkából. Mert különben éppúgy lyukas marad a cipője mint a nincsteleneknek, hisz nincs ideje venni helyette. Vagy éppúgy rámegy a párkapcsolata mint a hajléktalanoknak. Mivel a párja szerint ő már házas, a munkájával házasodott össze.

A boldogság a testi egészségből, a lelki egészség meglétéből és a szociális környezetből tevődik össze, ami nem az anyagiak függvénye. - napi bölcsesség letudva.(mellesleg igaznak igaz is) :D

De azért ha van pénzed, legalább az alapvető dolgokról le van a gond szóval tényleg nem kéne kritizálni a másikat. :D Főleg onnan fentről. Örülj neki és a többit meg teremtsd meg magadnak.

Akinek szinte csak anyagi problémái vannak, el nem tudja képzelni, milyen gondjai lehetnek azoknak, akiknek van elég pénzük.

Az emberek szemellenzővel járnak, csak az ő problémájuk a probléma, meg az övékhez hasonló.

Megéltem már olyan helyzetet, mikor ha nem is milliomosok voltunk, de nem voltak igazán anyagi gondjaink, mégis komoly problémáink voltak és folyamatos stresszben, elkeseredettségben éltünk. De olyat is, mikor nagyon kevés pénzünk volt, turiból öltöztünk, a hónap végén a kaján is spórolni kellett, a minimálisból kellett kihozni, mégsem éreztük akkora súlyát az életnek, mint az azelőtti helyzetben.

Azzal viszont egyetértek, hogy ha valakinek olyan szinten nincs pénze, hogy az utcára kerül, nincs mit ennie és félnie kell, hogy megfagy, az tényleg a legsúlyosabb gondok közé tartozik.

Azt hiszed máshol nincsenek ilyen problémák?!

A szegény nem lehet rákos? A szegény nem lehet öngyilkos?!!

Nem tudom, ezek szerint eléggé szűk látókörű lehetsz, bár én sem vagyok valami idős, mégis tudom hogy működik a világ, milyenek az emberek, a helyzteket, és igen, rájöttem arra hogy milyen gazdagnak/szegénynek lenni, mert mind a két végletet éltem/élem.

Szegényként a kutyát nem érdekeltem, mert szegény voltam, suliban is (1-4 osztályosként) az volt a menő akinek barbie-s, csini cuccai voltak, én 4 évig egyetlen táskával jártam, más chips-et hozott, én kellett vigyem a több napos kenyeret amit nem szerettem, költőpénzem, zsebpénzem nem volt, a gazdagok kinéztek, lenéztek engem mert nem voltam tehetős, nem voltak jó cuccaim, hanem régiek, használtak...

Aztán nőttem... lett egy szép családi autónk, lakásfelújitás, évente nyaralások (tengerpart, külföld), lassan meglett minden anyagi javam.

Külső szem mit látott? Hogy mi milyen gazdagok lettünk...

Apumnak lett egy jobb fizető állása, túlórázott sokat, ebből futotta mindre, na meg sok spórolással :( .

A gazdagok élete felszines : gazdag barátok, minden az anyagi, az érték maga nem számit, hisz mindent megvehetnek...

Szerintem vastagon benne van az irigység. Pedig a fő problémák ugyanazok gazdagnál, szegénynél.

Az mondjuk nem lenne rossz, ha legalább a pénzen nem kellene stresszelni. Nekünk hónapok óta alig van, és őszintén szólva borzasztóan unom már, hogy például esélyem nincs változatosan étkezni, ugyanis a polcról azt veszem le, ami olcsó. Imádom a pisztrángot, mégis ma megint zöldbabfőzeléket főztem. Igazából minden másnap főzelék van, spenót, borsó, krumpli, bab, közte néha sült máj krumplival, vasárnap husi. Persze lapockából, az az olcsó.

Ettől függetlenül látom, hogy a gazdag családban ugyanúgy megjelennek a problémák, megcsal az asszony, támad a rák, és igazából nem tudsz ellene mit tenni...

Hmm. Ez egy jó téma. Ki a boldog akinek van pénze, vagy akinek nincs? Egyik sem és mindkettő. Akinek van pénze van szabadsága. Így a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy miért? Itt nem a szabadidőre gondolok elsősorban bár köztük van. Szóval akinek van pénze, megteheti amit szeretne, ne gondoljunk nagy dolgokra, megveheti azt a ruhát amit meglátott a kirakatban, vagy megveheti a kiszemelt autót, elmehet moziba, étterembe, Egyiptomba stb... Ezt megkapja, mert van pénze, de ez mind múló öröm.

Akinek nincs pénze, az ki néz egy ruhát a kirakatban, kinéz egy autót, egy Egyiptomi nyaralást és arra gondol, milyen szerencsétlen, mert nincs rá pénze. De ha van türelme és ideje megvarrhatja a ruhát magának, a nyaralás helyett elmehet a Duna partra a családjával, ez mind csekélység ahhoz képest amit a pénzes emberek megtehetnek, de akinek van pénze, nem tudja úgy értékelni a dolgokat és amint az egyik meg volt kell a következő, hogy érezze azt a pluszt.