Megváltozik valaha a barátnőm gondolkodása a gyerek vállalásról?

1.Még az sem biztos,hogy együtt maradtok,

2.10-20-30 év alatt bármi változhat és később is el lehet válni,

3.Minden kapcsolat eleje szép és jó,

4.Minek tervezni,úgyis alig jön össze pont úgy...

Majd beüt az ellenkezője,figyeld meg,és akkor majd mindketten megijedtek.Egy véletlen gyereknek pedig ritkán lesz jó a sora(tudom magamról...)

1. Olyasmire sosem alapozunk, hogy "talán majd megváltozik" vagy "majd én megváltoztatom". Ha nem egyeznek a jövőre vonatkozó terveitek, akkor ne raboljátok egymás idejét, mert mindketten koppanni fogtok!

2. Barátnőd félelmei teljesen reálisak. Egyetem előtt dolgoztam halmozottan sérült gyerekekkel és egy valamit tudok: nekem sosem lesz ilyen beteg gyerekem. Egyrészről manapság időben megtudja az ember, de ha valamiért mégsem, akkor beadom intézetbe szakképzett emberek mellé és időközönként látogatom. Egy ilyen gyerek ugyanis életed végéig 24 órás figyelmet igényel. Ez így nem élet. Se a gyereknek, sem az anyjának. Ja igen, mert persze ilyenkor mindig anyuka marad a gyerekkel, de olyat is számtalanszor hallani (ahol dolgoztam is minden második gyerek ilyen volt), hogy apuka lelép, mert nem bírja. Hát kösz... Szülés. Az egésznek egyetlen pontjától undorodom és ráz ki a hideg, a gátmetszéstől. Orvostanhallgató vagyok, tényleg mindent, de mindent kibírok, mindennek a látványát. De mikor az anatómia gyakvezetőnk részletezte ennek a menetét, hát majdnem elhánytam magam. Őszintén szólva előbb megyek bele egy programozott császárba, mint ebbe. Elhízásos részével egyedül azért nem tudok egyetérteni, mert aki akar, az igenis le tud fogyni. A fogyásnak van a világ legegyszerűbb képlete: kevesebb kalóriát kell bevinni, mint amennyit felhasználsz. Itt nincsenek hormonok, meg genetika meg hasonlók. Ezek csak hajlamosító tényezők, de a képlet MINDENKINÉL ugyanaz. Az a pasi, aki meg elhagyja a feleségét, mert az fél évvel a szülés után is magánhordja azt a plusz 5 kilót, hát az annyit is ér. Nekem az a véleményem, hogy barátnőd nem vaktába magyarázta a hülyeségeket, a tapasztalatai alapján fél. Neki arra van szüksége, hogy valaki rámutasson arra, hogy azért nem minden szülés végződik ilyen rossz forgatókönyvvel (sőt!), de arra akkor sem építenék, hogy majd megggondolja magát. Talán igen, de talán nem. Ne 20 év múlva derüljön ki, hogy neked ez így nem elég.

Vagy igen, vagy nem. Nekem soha nem változott meg, a mai napig nem akarok gyereket, pedig nem vagyok már fiatal. A férjemet nagyon szeretem, megbízok benne, ő az igazi és mégsem. Soha nem kellene gyerek, nem vagyok anyának való. Szerencsére a férjem sem akar.

Lehet, hogy a barátnődben egy idő után feltámad az anyai ösztön, de ugyanúgy az is lehet, sőt talán az a valószínűbb, hogy nem.

Ez a csaj egy merő katyvasz így gondolkodás terén, de hát csak húsz éves, azt hiszi, tudja, mi lesz x év múlva.

Azt megértem, hogy beteg gyereket nem akar, de mit gondol, ha 40 felett akar esetleg, ott nem nagyobb kockázattal lesz sérült gyereke, illetve komplikáltabb terhessége/szülése? Megsúgom: sokkal nagyobb rá az esély, mint mondjuk 35 alatt.

Amúgy te meg ne parázz, amire te érett leszel az apaságra, rég nem ezzel a lánnyal leszel. :)