Jártatok már úgy, hogy az általatok kiválasztott név nem tetszett a nagyszülőknek? Főleg, ha nem is hajlandók ezen a néven hívni a gyereket?

Kristóf fiamat a nagyanyja kb. 10 hónapos koráig csak Picurkának hívta. Aztán csak megszokta. Főleg, mikor a gyerek mondta a saját nevét.

A baráűtnőmnek azt mondta a - gazdag, dinasztiaalapító - após: ha nem adja az ő nevét az unokának, a gyereket hazahozhatják a kórházból, de az anyja ne jöjjön! Végül odaadták második névnek a papa nevét, de senki nem használja.

Nem áll rá a szájuk az általatok válaszott névre. Adj időt nekik. Legjobb, ha nem kommentálod, mert csak dacot kelt. Addig ízlelgetik, meg fogják szokni. MIre a kicsi megszólal, mindenki a nevén fogja nevezni. Egy éves korig úgyis a régi néphagyomány is inkább Kis Vacaknak, Kis Csúfságnak, ilyesminek nevezte(megtévesztésül, nehogy az ártó erők elcseréljék:lásd: cseréltgyerek:)

Ha javítgatod, annál jobban berögződik a hülyeség. Te és aférjed nevezzétek mindig, ahányszor csak alkalom nyílik rá, a nevén! Majd megszokja a nagyszülők füle.

Véletlenül elölhagyhatod József Attila visszaemlékezését, mikor kijelentették hogy Attila név nem létezik, és Pistinek szólították. Hogy hogy esett neki. De ne mondd, csak hagyd ott!

Elárulod a neveket?

Nem jártam így, de nem is vinném oda a gyerekemet.

Mi jöttünk a vadabbnál vadabb ötletekkel (viccből), mire anyám mindig szívbajt kapott, nevelőapám meg leszólta anyut hogy ne szóljon bele, ez a fiatalok dolga, mi úgy fogjuk hívni, ahogy kell, akármi lesz az! Szóval ezt nevezem hozzáállásnak! És ő nem vér szerinti nagyapa... Csak mondom. Egyszer ugyan ő is megkérdezte, hogy mindenáron arra törekszünk, hogy az országban senki másnak ne legyen olyan neve???

Egyébként Barnabás lett...

Igy van,kell nekik szólni.az én fiammal is ezt csinálták.Martin a neve,de az apja nevét másodiknak kapta meg,igy lett Martin István.kb 4-5 hónapos lehetett,mikor anyosóm nem tudott már mivel idegesiteni,és kitalálta hogy elkezdte Istinek,Istvánkának hivni a fiamat.:Dnagyon kész voltam,aztén szóltam hogy ö nem István,közölte hogy neki mostantól az.azt hittem lehidalok.de végülis a férjem is rászólt,onnantól tudta a rendes nevén hivni...

szóval azzal ne foglalkozzato,hogy ki mit mond,ugy hivjátk ahogy neketek tetszik,és kérjétek meg öket,hogy a nevén szólitsák.

(Zsoka)

Ez egy cseppet beteges.

Szüleimnek sem tetszett előre a név amit a kislányomnak választottam, de mielőtt megszületett, már meg is szokták és azóta fel sem hozzák. Tiszteletben tartják a döntést, én lányom, így nem ők választanak neki nevet. Ők már választottak nekem :)

Szerintem finoman meg lehet mondani, hogy a gyermek nem fogja tudni, hogy neki szólnak -e ha két néven szólítják. A kicsiknek még elég nehéz, s egyszerre csak egy dologra tudnak koncentrálni. Ha például a keresztfiamnak (20 hónapos) azt mondom (úgy, hogy ő háttal áll nekem, s nem látja, hogy beszélek hozzá), hogy hozd ide Marci a kék cicás mamuszt, megérti és oda hozza nekem. De ha már azt mondom, hogy a kis állatos benticipőt hozza oda, azt nem.

A gyermek figyelme szétaprózódik, ha egyszerre többféle (egymáshoz egyáltalán nem hasonlító) néven szólítják. Még sokszor egy azon név másféle becézésére sem képesek felfigyelni, nem hogy más névre. Úgy gondolhatja a gyerek, hogy anya és apa nem így szólít, akkor a Pistike nem én vagyok.

El kell magyarázni a nagyszülőknek, hogy ezzel a gyerek életét nehezítik meg. Vagy megértik, vagy nem. De az is hasznos lehet, ha ti csak a rendes nevén szólítjátok, akkor hátha észre veszik magukat.

Kitartást! Nem lesz könnyű! De ragaszkodjatok a nevelési elveitekhez! Nekik a ti fiatok nem a gyerekük, nem nekik kell nevelni (ott vannak neki a szülei, ti, akik nevelitek) nekik már csak szeretni kell.