Hogy szoktassam le anyámat arról, hogy mindem percben mindenem átkutasson és utána gyanusítgasson mindennel?

Mostmár baromira elegem van. Ha hazajövök az albérletemből, azzal kezdi, hogy sunyin átkutatja az összes cuccom. Aztán az itthoni szobámban is aznösszes fiókot, ruhát, pènztárcámat, irattartót, mindent.

De ha nem itthol vagyok, hanem az albérletemben, akkor feljön, és az én a szobámban vagyok, akkor azzal kezdi, hogy megy a konyhába, átkutatja a konyhaszekrényt, hűtőt, sütöt, azon meg k"rvára felhuztam magam, hogy a szemetemet is átnézi a kukában. Aztàn ha végzett a konyhával, akkor folytatja a lakás többi részén. Én nem tudom, mit gondol, vagy mit keres, de már rohadtul zavar. Multkor nálam volt az slbérletemben, én a fürdöszobaban pakoltam, ö a szobamba volt, elkezdett csörögni a telefonja és nem vette észre. Bevittem neki a szobámba, ahogy megláttam, hogy az iróasztalomon kutat, hirtelen kicsúszott a számom, hogy ha 2 percet kibírnál kutakodás nélkül, akkor észrevennéd, hogy hívnak. Ö meg azt mondta, hogy tudja, hogy rejtegetek valamit elole es o ki fogja deriteni, hogy mi az igazsag. Ha már egy percre magába marad, akkor rögtön matat a cuccaim közt. Komolyan mondom, multkor bevittem magammal a mosdóba a táskám, mert volt benne egy doboz cigi. Nem birja elfogadni, hogy igen, én felnöttem és cigizek. Kb. a multkor azt is tudta, hogy mennyi penz van a penztarcamban.

Aztan tegnap este hazamentem hozzájuk, ma elindultunk reggel az albérletemhez, mondom neki, hogy te addig felmész, míg én megyek a fodrászhoz? -erre ő elkezdett kiabálni, hogy ez már több mimt gyanús, hogy én állandóan csak magamban akarok felmenni, meg nem engedem fel őt. Meg hogy nem tudja, mit rejtegetek, de ha majd egyszer megtudja... (Hozzáteszem, egyszer nem volt olyan, hogy ne engedtem volna fel.)

Hogy szoktassam le erről az állandó nyomozásról? Kicsit félek, hogy ez nem-e valami kényszerbetegség nála