Miért "kegyetlenség" az idős nagyszülőt öregek otthonába vinni?

Nekem egy ismerősöméknél hasonló volt a helyzet. Idősek otthonába került a nagymama.

Aztán megszerette, imád ott lenni, lebratyizott a többiekkel. Mikor jönnek látogatni (gyakran) már ő hajtja el a rokonokat, hogy most program van, meg a többiekkel is akar lenni. :D

Persze, mikor ünnep van, vagy ilyesmi, akkor megy haza, de amúgy szeret ott lenni. És persze szereti azt is, ha látogatják, akkor büszke a társai előtt, hogy milyen szép unokája/kedves menye stb. van neki. :)

Csak meg kell találni az ideális helyet, és gyakran kell látogatni. Nem kell mindenképp egyszerre menni, de egy héten azért 4 ember 4 nap egy kis időre biztos be tud ugrani hozzá :)

Nem kegyetlenség. De fogadd el, hogy sok ember fog bekiabálni a partvonal mellől, csak olyanok, akik nincsenek ilyen helyzetben.

Az apósom hirtelen halt meg, halála után hamar kiderült, hogy az anyósom nem tudja ellátni magát. Otthonba költöztettük. Soha nem bocsátott meg nekünk érte.

Viszont ott volt kitéve a legkevesebb veszélynek, figyeltek rá, szuper helyen volt, mi is látogattuk. Még 12 évet élt ott, szerintem jó körülmények között

Mindig azt mondta, hogy ő anno ápolta a beteg édesanyját évekig, mi meg bedugtuk őt oda. Hát igen, csak az ő anyukája a hetvenes évek végén halt meg, akkor más volt a helyzet. Ő "kiállt" a munkából és ment ápolni. Jah, csak az apósom el bírta tartani az egész brigádot, utána meg szó nélkül vissza kellett vegyék a munkahelyére. Én megnézhettem volna magunkat az én munkám / keresetem nélkül....

Szóval, tegyétek a legjobbat, amit ki tudtok találni. Nem kegyetlenség.

Nyilván vannak olyan idős betegek, akiknek olyan az egészségügyi állapotuk, hogy ott van a legjobb helyük, ahol napi 24 órában tudnak vele foglalkozni szakképzett emberek, vagy pont annyira beteg, hogy ilyen jellegű ápolást igényel.

Itt nincs mese, ha nincs olyan családtag, aki megteheti, hogy a nap 24 órájában ébren-készenlétben legyen, akkor valóban ott van jó helyen.

A gond ott van, hogy van olyan helyzet is, ahol semmi mást nem kéne tenni szerencsétlen idős emberrel, hogy azért napi szinten legyen ránézve, főzve, mosva legyen rá, tehát egyébként önellátó, csak nehézkes már ez neki, esetleg figyelni kell a gyógyszereire. És sokan az ilyen idős hozzátartozót is beadják otthonba, hogy ne legyen rá gondjuk. Na, ez utóbbinál merülhet fel az, hogy tényleg az idősek otthonába kéne vinni?

De persze mindenki azt tesz, amit akar, de egyszer mindenkiből lesz idős, és el kell gondolkozni, hogy vajon hol érezné jobban magát, ha lenne más választása is...

Szóval akinek nem inge, ne vegye magára, de az emberek mivel általában nem látnak bele az emberek mindennapjaiba, így könnyel általánosítanak és mondanak olyat, ami nem feltétlenül jogos.

Attól függ milyen az az otthon.

Az én mamám is ilyenben volt az utolsó hónapjaiban. Külön szobája volt, volt egy konyha ahol fegyület mellett tudott főzni.

Otthon tisztítószert tett az ételbe, nem tudott rendesen elmosogatni, elfelejtette a gyógyszereit. Az utolsó csepp az volt, hogy észrevettük hogy az ágyban dohányzik este. Hatalmas szerencse hogy nem gyújtotta fel magát. Az otthonban volt füstjelző és dohányzásra kijelölt hely, így ez a veszély nem fenyegette.

A napi felügyeletét nem tudtuk megoldani, hetente többször mentünk hozzá, vittünk ennivalót (így is főzött), előre előkészítettük a gyógyszereit (így sem vette be), takarítottunk, mostunk, bevásároltunk neki de ez sem volt elég. Egész egyszerűen egész napos felügyeletre szorult, mint egy kisgyerek.

8-as vagyok: az én mamám fizetős helyen volt, az egész család dobta össze a pénzt (az unokák is beszálltak).

Elég húzós sajnos egy jobb helyen a havidíj :-(

Ha korrekt az otthon akkor sokkal jobb választás, mint a nem ráérő családtagok türelmetlen és hozzá nem értés nélküli erőlködése. Én a férjem mamáját ápoltam 2 évig, de végül úgy jöttem ki a dologból, hogy végül nekem lett lelkifurdalásom, mert nem tettem meg érte mindent. Végül is mit csináltam vele míg dolgoztam?

Reggel türelmetlenül átpelenkáztam, megetettem, majd bekacsoltam neki a tévét. Délben elé toltam a kaját, újra elrendeztem, illetve mindig elrendeztem amikor szükség volt, kisebb nagyobb hiszti közepette. Megint beültettem a tv elé. Miért is? Mert dolgoztam és nem értem rá szórakoztatni.

Egyedül a család mániája volt, hogy a mamának itthon kell meghalni, mert ő építette fel a házat. És most akkor mi van? Úgy értem mindenki más mániája, akik valójában sosem voltak itt amikor foglalkozni kellett vele. Élvezte vajon hogy egész nap az ágyban volt és ráadásul mégsem itthon halt meg, mert amikor már semmi nem segített mégis kénytelen voltam kórházba vitetni?