Nálatok hogy zajlott a szülőktől való elköltözés?

Először 18 évesen költöztem el az akkori barátomhoz, akinek saját lakása volt. Elég hirtelen jött az ötlet, néhány nap alatt lezajlott az egész. Szinte csak ruhákat és edényeket vittem, a szüleim segítettek a költözésben. Nem igazán szoktam meg az önállóságot, a szüleim és a barátom szülei is támogattak minket pénzzel, mert persze nem dolgoztunk. Szóval szörnyen felelőtlen, közel sem önálló döntés volt. Hamar szétmentünk és hazaköltöztem.

Két éve költöztem el véglegesen, elég messzire (Budapestről Szegedre), ahol a mostani barátommal költöztünk össze albérletben. Azóta már elköltöztünk (együtt) másik városba és hamarosan külföldre tervezünk röppenni. A költözéshez utánfutót béreltünk és barátok segítettek. Körülbelül két hónapon belül megszoktam az önállóságot, ez már egy komolyabb kapcsolat, amiben nyugodt lehetek, hosszú távra tervezünk és eltartjuk magunkat. Már egy kutynk is van. :D 23 éves vagyok.

24 évesen költöztem el. Hirtelen lett lakás, két nap alatt elcuccoltam. Nem mondtam el, hogy költözni fogok, tudtam, hogy nem fog a szüleimnek tetszeni. Akkor még bútor nem volt, személyautóba befért minden. Anyukám sokkot kapott, de hamar megszokta.

A második költözésnél már furgont béreltem, albiból mentem sajátba, de addigra már egy csomó bútorom, cuccom volt. (26 évesen)

Először 19 voltam, munka miatt mentem, amit egy hét alatt kellett eldontenem. Számítottak rá, hogy menni fogok, apu elvitt kocsival, nem volt sok cuccom, mivel albérletbe minden adott volt. Onnan viszont még abban az évben hazakoltoztem, akkor is segítettek.

Masodjara januárban szóltam, hogy anyám szülői házába akarunk párommal költözni, segítettek felujitani, meg ilyenek, júniusban költöztünk. Párom kocsijába simán elfért minden, mivel itt is maradtak bútorok. Igaz, 3 fuvar is volt, mire mindent ki és bepakoltunk.

Sztem nem kellett szokniuk hogy önálló vagyok, már 24 voltam, egy ideje már patyolgattak. . 27/N