Most rossz "anyós"leszek?

13.02-es vagyok. Lehet, hogy egy kicsit nyersen fogalmazok (gondolom, ezért lett lepontozva az előző válaszom is, nem érdekes, nem azért). Szóval ne legyen igazam, de abból, amit írtál, hogy a lány akar mindenképpen kimenni hozzátok, azt szűrtem le, hogy a fiad nyakán (meg persze a tiéteken) akar gyakorlatilag felkapaszkodni. Ő itthonról kb azt látja, hogy hűűű, Anglia, ott kolbászból van a kerítés is. Nem hiszem, hogy itthon akkora nyomorban élne, ha azért a repülőjegyre van pénz (aki nyomorog, az azt az összeget inkább ennivalóra költi).

Ha megékezik a lány, előbb utóbb csak előjön a téma, akkor ültesd le mindkettőjüket, és mondd el az ellenérveidet. Lehet, hogy sértődés lesz belőle, de nem aggaszd magad miatta. Ha normális a csaj, belátja, hogy igazad van, és megbékél, ha nem, akkor meg nem is olyan nagy baj, ha nem fűzitek szorosabbra a kapcsolatot.

12:46-os vagyok.

Nem tudom miért kellet lepontozni :-(

Azért kérdeztem, mert ugye 18 évesen érettségiznek az emberek és a fiad korából itélve, a lány lehet 16-tól akár 20 éves is :-)

Ha érettségi lett volna, akkor is azt mondanám, hogy keressen munkát, tanuljon nyelvet, és utána költözzenek össze.

De így érettségi előtt hülyeség.

Én 16 évesen ismertem meg a páromat (Németországban laktak, de magyarok). Dúlt a szerelem, nekem is megfordult a fejemben, hogy otthagyom a sulit és összeköltözünk stb.

Az anyósom volt aki helyre tett. Sajnos a családom magas ívből tett rá, hogy mit teszek.

Megegyeztünk, hogy minden szünetet együtt tölthetünk, és ha kibírjuk érettségi utánig, akkor visszatérünk a dologra. Pedig akkoriban (15 éve) nem volt internet és telefonálni sem telefonált az ember olyan gyakran külföldre. Maradtak a levelek.

Jó döntés volt. Leérettségiztem, elmentem továbbtanulni, először fősuli, utána egyetem. Közben pár szemesztert töltöttem Németországban, Oroszországban és Franciaoszágban is.

A párom szintén egyetemet végzett közben Németországban.

Szerintem a távolság erősítette meg a kapcsolatunkat. Nem tudom mi lett volna, ha akkor az anyósom nem győz meg minket.

Jelenleg boldog házasságban élünk Magyarországon, 2 lányunkat neveljük, most várjuk a harmadikat. Hálás leszek az anyósomnak mindenért amit értünk tett. Megtanultam tőle, hogy amit elkezdtem, azt mindig fejezzem is be.

Lehet, hogy ha akkor érettségi, minden nélkül összeköltözünk, akkor ma már nem lennénk együtt, mert megutáltuk volna azt, hogy elveszett a fiatalságunk.