Az normális dolog szerintetek, hogy mi ketten anyukámmal azért költöztünk kisebb lakásba, hogy még jobban tudjuk támogatni a két nővéremet anyagilag az így spórolt pénzből?

Rondán hangzik, de én a leírás alapján nem adnék, mert a nővéred nem tűnik felelősségteljes, felnőtt embernek, hanem egy akaratos, hisztis tininek, aki nem tud bánni a pénzzel.

1. nem kötelező hitelt felvenni - nehogy azért legyél alárendelt helyzetben, mert neked nincs hiteled

2. sajnos az, hogy valaki dolgozik, önmagában nem ok arra, hogy a családjától plusz anyagi támogatást várjon el - sokan dolgoznak olyan kevés pénzért, amiből szinte nem vagy csak nagyon nehezen lehet megélni.

3-4. Az, hogy ki mit és mikor örökölt, magánügy. Ez megint nem akaratlagos dolog, meg nem "teljesítmény-alapú" dolog. Neked ezt sorsolta a élet, neki meg azt.

Amúgy te sem lehetsz makulátlan, ha

- az is belejátszott a kisebb lakásba költözésbe, hogy te rendezd az adósságaid, a kérdésfelvetés így máris torzít

- "ő" dolgozik - te nem? Ha nem, miért nem? Nem kell válaszolni, magánügy, és a támogatás szempontjából nincs különösebb jelentősége, mert ha valamiért nem dolgozol, akkor sem vagy köteles támogatni a nővéredet, csak a kérdés adja magát

Nekem a leírásból úgy jön le, hogy egyiketek sem érdemli meg.

Anyukádnak még meddig kéne támogatnia titeket?

Most már inkább nektek kéne segíteni őt.

Te nem tudom, hogy hány éves vagy, hogy tanulsz-e még. De nálad is gáz, hogy már adósságaid vannak.

Most akkor mi a gond?

Anyukád téged támogasson, de a tesóidat ne?

Vagy mit szeretnél?

Te sose fogsz dolgozni? Milyen betegséged van?

Mi az oka, hogy mindenkinek ennyi adóssága van?

Milyen jellegű adósságok?

Te is tudod, hogy nem normális, anyukád is tudja, mégsem képes nemet mondani.

Most én erre mit mondjak? Ha kiskorú vagy, muszáj anyáddal menned, ha nagykorú, akkor menj a saját utadon. Anyádon nem tudsz változtatni, a nővéreiden sem, de a magad életén igen.