Ti szívesen a tagjai lennétek egy ilyen családnak? Jól éreznétek így magatokat, vagy "túl sok lenne" a család?

Te valamit nagyon félreértelmezel.

Ez nem jelenti azt, hogy a gyerek nem tud a szüleitől elszakadni, és nem tudja a gondjait megoldani. Ennek a lényege, hogy a család mindig is összetartó és bárkit bárhová sodor az élet, mindig van akire támaszkodhat. Fontos a család. Így kéne lenni minden családban. Az én kis családom is ilyen, és én örülök, hogy részese lehetek.

Csak megjegyzem. A fiam 26 éves. Önálló életet él, megtudja oldani a gondjait. De mégis segítünk ha kell, megyünk ha szükség van ránk. Ahogy ő is jön ha szükség van rá.

Nem szólunk bele senki életébe, de összetartunk.

Értékeld, hogy ilyen jó férjed van.

Teljesen normális, ha a családtagok segítik egymást.

Nekem az a fura, hogy neked ez fura!

"Én kicsit úgy érzem, ez annak a jele hogy a gyerekek nem szakadtak el a szüleiktől."

Rosszul érzed. Ha nem szakadtak volna el, annak az lenne a jele, hogy nem lennének önálló döntéseik, nem lenne önálló életük, mindenben a szülő véleménye lenne a mérvadó.

Szerintem ők "csak" egy nagyon összetartó család.

PL: Gondolj bele milyen jó lenne neked, ha gyerekes anyukaként nem kellene azért izgulnod, hogy odaérsz-e munka után az oviba, mert legalább 4 embert felhívhatsz, ha késel, és segít, aki tud.

"a gyerekek nem szakadtak el a szüleiktől" - ezt csak manapság kezdik problémaként emlegetni, leginkább a szülők nem akarnak már foglalkozni a felnőtt gyerekeik problémáival. Valahogy egyre inkább úgy állnak hozzá, mintha a gyerek egy 18 éves "projekt" lenne, aztán semmi közünk egymáshoz.

Régen sokszor el sem költöztek a gyerekek a szülőktől, hanem több generáció élt együtt (nagyrészt gazdasági okokból, persze. DE megvolt a generációváltás, amint a fiatalabb családtag megházasodott, és ahogy az idősebbek megöregedtek - pl. hátraköltöztek a "hátsó traktusba" és nem próbálták dróton rángatni a fiatalokat és mindenbe beleszólni.

Mostanában az a baj, hogy az idősebbek sokszor még nyugdíjas korukban is jobban hozzá tudnak járulni a családi kasszához, mint a fiatalok, ezért persze az irányítást sem akarják kiadni a kezükből. A fiataloknak meg egyrészt nincs türelmük kivívni otthon a egyenlő bánásmódot, mert az idő meg konfliktus, egyszerűbb elköltözni. Másrészt meg lassan leszólják azt, akinek felnőtt létére is jó a kapcsolata a szüleivel, mert ahogy te is, rögtön rámondják, hogy nem elég önálló.

Pedig nagy szerencséd van, hogy befogadtak egy ilyen szeretetteljes, gondoskodó családba. Sok családban vagy civakodnak vagy le akarják húzni egymást vagy szimplán nem kedvelik egymást vagy kényszerből távol kerülnek egymástól. Iszonyat szerencséd van! És igen, természetesen, boldogan lennék tagja egy ilyen családnak.

szerintem ilyen egy jól működő normális család ;)

mondjuk mit vársz? aki ilyenben él kb amit leírtál, az azt fogja mondani, hogy ez szuper, örülj neki. Aki meg csak mi vagyunk típus, és onnantól megszűnik a rokonság, stb, hogy férjhezment megnősült, az meg azt fogja mondani menekülj.

Csak te tudhatod, ez neked jó e vagy nem ;)