A ti családotokban van olyan személy, aki igényli a feszültséget, nem szeret nyugalomban élni?

Apám élettársa. Komolyan mondom, ha 1 hete nem veszekedtek, szétvedi az ideg. Rendesen látni rajta, hogy keresi az indokot. Sokszor olyanokon besértődik, hogy fogom a fejem. Havonta eljátsza, hogy csomagol, elköltözik. Persze aztán nagy békülés van. Évekig öcsém miatt balhézott(hogy rendetlen, nem pakol el maga után) ő így nem tud élni elköltözik. Más témája nem volt. Öcsém elköltözött, ugyanúgy veszekszik apámmal, csak más dolgok miatt.

A sógorom ilyen volt. Aztán leterheltük, minél több munkát kapott a családtól és a nővéremtől is. Azóta igényli a pihenést és a nyugalmat és a család is duplán jól járt, mert dolgozik is (ahogy viccesen mondjuk napi 48 órát) plusz nyugalom is lett mert kifáradt.

Anyám. Igényli a veszekedést, amibe mindig belekerül a durva önfényezés és a másik mindennek elhordása.

Apa volt ilyen, de ahogy öregszik, egyre inkább igényli a nyugalmat meg én sem vagyok már itthon olyan sokat, így nincsenek annyira veszekedések. Anya nagyon nyugalomkedvelő, vele alapból nem voltak nagy tányértörések.

Kettő ilyet ismertem, egyik rokonom volt, másik a tanárunk az iskolában. A tanár kb tíznaponta úgy jött be az osztályba, de ám minden előzmény nélkül, se viselkedési gond nem volt az osztállyal, se rossz jegyek, hogy lekiabálta a hajat a fejünkről, tök ártatlanul a sárga földig lehordott minket, mennyire keveset érünk, lusták vagyunk (indok nem volt, csak a rosszkedve). A rokonom durvábban tolta, ő ivott is, és olyanokat mondott, hogy akinek nem tetszik az ő stílusa, az felakaszthatja magát stb.