Van a családotokban, rokonságotokban összeférhetetlen természetű személy? Hogyan kezelitek, hogy értetek vele szót?

nálunk van kettő is.

az egyik a nagybátyám. soha semmi és senki nem jó neki. folyton sír miatta nagyanyám is (ketten élnek együtt) de nála csak a lenyelés segít. nem lehet neki visszaszólni.

a másik pedig anyum nagynénje. annyi köztük a különbség, hogy neki merünk is szólni, olyankor elgondolkodik, két napig nyugi van, aztán megint nem lehet vele bírni. megint jön az, hogy valaki kiosztja és így tovább. szerencsére csak karácsony, szülinap...stb. az amikor együtt vagyunk, azt pedig ki lehet bírni...

Igen van, nem is egy. Ignoráljuk.

Értsd: nem létezik számunkra.

Anyukám ilyen. Apukám megtanulta, hogy amit mond neki, az egyik fülén be, a másikon ki, húgom és én leléptünk 14 évesen, ritkán utazunk el hozzájuk emiatt, öcsém meg folyton veszekszik és ordibál vele.

Régebben próbáltam normális kapcsolatot létesíteni vele, de sajnos ez teljesen lehetetlen, akármit mondok, ellenem fordítja, elfelejti, vagy talán meg se hallja, aztán ha veszekedni kezd (nála nincs olyan, hogy értelmes emberek módjára megbeszéljük a dolgokat, egyből a plafonon van és ordít), hogy valamit miért nem mondtam el neki, hiszen ő mégiscsak az anyám, én meg mondom, hogy de igen, elmondtam, akkor csak még jobban felemeli a hangját, hogy ha így is van, ne hazudtoljam meg, mert ő az anyám. Hát ez van, nem lehet vele mit kezdeni, igyekszem kerülni. Próbáltunk segíteni neki, nulla eredménnyel, mivel neki tökéletesen jó így. Végül inkább leléptünk, és ha nincs szerencséje, akkor apám is ezt fogja tenni idővel.