Ti otthonba mennétek vagy családtagtól várnátok el az ápolást?

Nem várnám el, mert nem az ő dolguk hogy a munkájuk és a gyerekeik mellett még egy hatalmas "gondot" zúdítsak rájuk.

Olyan megoldás nincs, hogy a saját otthononban élek, viszont egy ápoló fel van fogadva mellém?

Egyébként van egy ilyen ember olyan helyzetben, hogy megfelelően el tudja dönteni ezt?

Nem az ő dolguk helyett : Nem akarnék a nyakukba zúdítani...

Bocs, mást akartam először.

Első voltam :)

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szeretném azt a kiszolgáltatottságot átélni. Inkább meghalnék akkor, ha már nem tudok gondoskodni magamról.

22/F

Nyolcas. Anyu 12 évig ápolta a mamámat.

38 évesen kezdte, akkor még gyeden volt a húgommal.

Állandó felügyelet kellett a mamának, így maradnia kellett.

ötven éves volt, mikor a mama meghalt. Eltelt három év, és anyu a közmunkán szakad meg, ha éppen kap, már minden gyárba, cégbe elküldtük a jelentkezését, de ennyi idősen nem kell sehova. Plusz az idegeit is kikészítette a mama, és a gyerekeknek sem tett túl jót egy elbutuló agresszív nagyi.

(pl nővérem 18 volt, és mindenkinek azt mesélte hogy prosti, mikor indultam kollégiumba, utánamüvöltött az ablakon, hogy rib@.nckodni megyek)

Ha anyun csipkés bugyit sejtett, már azt fantáziálta hogy szeretője jön...

Én a húgomnak mondtam el a végakaratom, hogy ha ilyen lennék, az első elfekvőben felejtsenek ott.

Két lányom van. Ha elég idősek lesznek, nekik is elmondom.

25N