Mennyire értesz egyet azzal, hogy a családban jó elhallgatni dolgokat?

Mindig az egyenesség híve voltam, de az utóbbi időben kezdek rájönni arra, hogy egyes negatív dolgokat jobb elhallgatni. Például én 19 éves voltam amikor egyik napról a másikra szembesültem azzal a ténnyel, hogy a szüleim cége teljesen tönkrement. Mindebből semmit nem észleltem a családban, holott az utolsó évek nehezen mentek már. Utólag belegondolva teljesen jó döntés volt a szüleim részéről, hogy félretették a munkát a gyerekek körében, hiszen teljesen máshogy éltem volna meg minden szülői szóváltást, ha tudom, hogy mekkora probléma van a háttérben. Pedig nem 10 éves gyerek voltam.

Ugyanígy vannak dolgok, amit a gyerek (értsd: felnőtt, saját családjával élő gyerek) jobb ha nem mond el a szülőknek. Nem egy egyszerű munkahelyi konfliktusra gondolok, amit amúgysem mondanánk el, hanem valami nagyobb horderejűre, amit szülőként túlaggódnának (legyen szó az egyik fél munkahelyének elvesztéséről vagy egy betegségről).

Hogyan vélekedtek erről, milyen mértékben kell elmondani dolgokat a családban? (és most nem a házastársak közötti kommunikációra gondolok)