Közvéleménykutatás: elvált szülők már felnőtt gyerekei, rátok jelen helyzetben milyen hatása van a szüleitek válásának?

Apa mintám nincs.

Felnőve férfiakkal nem tudok egy normálisat beszélgetni csak kb időjárasrol vagy sulirol de amugy soha nincs témám vagy zavarban vagyok(főleg aki tetszik és nem mulik el soha a zavartság járásnál sem) nem tudok velük "birkozni"játékbol meg semmit.olyan, mintha egy fal lenne körülöttem.ettől függetlenül voltak 2 éves kapcsolataim, de mind elhagy megcsal, vagy csak kihasználni akar akármilyen értelemben.

Apával sem beszélgettem soha egy jot.

Én 10 éves voltam, amikor elváltak a szüleim. Nagyon megrázott, hogy veszekedésekre ébredtem éjszakánként, az meg főleg, hogy az imádott apukám egyszer csak külön lakásba költözött és hetente egyszer találkoztam csak vele. És a szüleim elég rosszul kezelték, nem tudták, mit mondjanak nekünk, így jobbára nem is mondtak semmit.

Csak annyit tudtam, hogy anya megcsalja apát, és ez sokkolt, egy világ omlott össze bennem.

Ezeket a mai napig nem hevertem ki rendesen.

Tudom, hogy jó döntést hoztak, apa új párját és az ő lányát nagyon szeretem, és mindkét szülőmmel remek a viszonyom (most már, de nem mindig volt így). Ettől függetlenül érzem, hogy rossz hatással volt rám a válásuk, nagyon zárkózott és érzékeny lettem, sokáig biztos voltam benne, hogy nem lehet normális párkapcsolatom, mert "rossz a vérem", biztos nem tudnék hosszú távon kitartani senki mellett. Ezen már kezdem túltenni magamat, kezdek nyitottabb lenni, de azért nehéz. Nagyon félek, hogy ugyanazokat a hibákat követem majd el, amiket ők.

Bár elvált szülők gyereke lennék!!!!

Irigylem őket,mert megválaszhatják kivel akarnak élni(bizonyos kor után figyelembe veszi a bíróság is a gyerek szavát ugye).Nekem apám egy állat,anyukám koskorom óta halott.Fél karom adtam volna,ha elválnak,apámat soha többet 1 percre sem látom,és anya mellett nőhetek fel.

Előző vagyok.

Elírtam... *kiskorom óta