Miért van megsértődve a család, ha nem vagyok jelen az eseményeken? Gyerekként se vettek annyira figyelembe.

Változnak az idők.

Én apám rokonaival vagyok így azokon a családi összejövetelnek az egyetlen társalgó partnerem az öcsém volt :D

Most én is így vagyok h el se megyek meg amúgy is teljesen elvesztettem a fonalat már h most épp ki kivel nem beszél.

Most meg ki vannak rám akadva... apám anyja talán már ki is tagadott.

De semmi más téma nincs csak a régi sérelmek, azt egyszer nem kérdezik meg h te hogy vagy, vagy mi van veled...csak bántják azokat akik szintén nem jelentek meg... :D

Megmondom őszintén engem ezek nem érdekelnek, szóval nem is megyek el ilyenekre.

Nálunk is ugyanez a helyzet volt mindig.

Csak nálunk annyival volt "több", hogy ha én vágtam a szavukba, hogy végre el tudjam mondani, amit akarok, akkor "Jajj, ne legyél ilyen neveletlen, mit gondolnak rólad..." stb, amikor ők p*fáztak bele az én szavamba, akkor meg simán le lettem ejtve, és folytatták a beszélgetést. Nem vagyok már "kicsi", 24 vagyok, de a mai napig emlékszem egy közel 10 évvel ezelőtti dologra.

Távoli rokonokhoz utaztunk, egészen pontosan 2 külön családhoz. Az egyikhez utáltam hozzá járni, de ugye az illendőség úgy diktálta, hogy igenis el kell menni, és vigyorogni...

Megkérdezte, hogy "Na, és hogy megy az iskola?", mire én elkezdtem neki mondani, hogy képzelje el, ide és ide vettek fel...Lelkesen meséltem, erre elfordult tőlem és a szüleimmel kezdett beszélgetni. Hát engem úgy megdöbbentett, hogy jó hangosan megjegyeztem, hogy "Minek kérdezed, ha nem érdekel? Neked nem mondták, hogy bunkóság belevágni a másik ember szavába?". Aztán felöltöztem, és elsétáltam a kedvenc nagynénémékhez :D

Utána anyumék jó ideig hallgatták, hogy "Nahát milyen neveetlen a lány".

Jó neked.. Én örülnék ha családommal (szüleim, nagyszüleim, dédim) tudnék tölteni az évben legalább egy ünnepet, nem beszélve arról, hogy amúgy összefussak velük, te meg valami 10 éves sértődöttségből, nem mész....

Hidd el, mindenki átéli ezt, egyszerűen csak meg kell érteni. Gondold el, hogy 30 évesen te kivel beszélgetnél inkább: egy korod belivel, vagy egy 12 éves kis sráccal.

Nem arról van szó, hogy hirtelen mindenkinek hiényoznál, hanem arról, hogy azzal, hogy a barátaidat választod a család helyett - a valahai sorozatos kapcsolaódási kudarcok miatt - azzal valójában tükröt tartasz feléjük, amely olyan képet mutat, amit nem akarnak látni.

A másik ok: te csak ne mászkál el másokhoz, ne merj leválni a saját családodról, te oda tartozol (mint egy darab kő) a családhoz, hogy merészeled őket ignorálni? Ez a mentalitás éppen olyan erős önzést takar, mint az, hogy gyerekként téged nem engedtek a rokonaiddal beszélgetni - azaz kapcsolódni hozzájuk.

Valószínűleg édesanyád nagyon erősen birtokló ember, aki számára a szúk családon kívül nem létezik a világ.

Menj csak nyugodtan a haverokkal és ha cirkuszolnak, mondd meg nekik, hogy a világ nem ők maguk - sokkal színesebb annál. Sok embert tartozik oda. És a rokonaiddal ma is felveheted a kapcsolatot, ma is elmehetsz hozzájuk, akkor is, ha a többi családtagod nincs ott. Mármint: ha van kedved. Ha túl sokat lepattintottak, akkor nekem sem lenne a te helyedben kedvem foglalkozni velük. És nem szabad ilyen süket dumának bedőlni: anyuka-apuka elmondja, hogy mások mit üzentek...hahahaha. majd ha azok mondják el, akik TÉNYLEG hiányolnak, akkor hidd el, addig ez csak por a szemedbe, ami arra, jó, hogy a rokonokkal takarózzon anyuka, éa azzal zsaroljon érzelmileg - azért, mert le akarsz válni a családról, azaz fel akarsz nőni (ami minden ember számára a normális út lenne). Természetes, hogy havrokat akarsz és barátokat, akik a tűzbe is mennének érted, és külön természetes az, ha ez azért is van, mert otthon és a rokonságban nekem mindig csak hallgass volt a neved.

Magukban keressék a hibát a rokonaid és a szüleid először, ne benned. Te nem vagy hibás. Menj csak és érzed jól magad a haverokkal. :)