Ti mit tennétek ebben az örökösödési helyzetben? Hogyan viszonyulnátok a rokonokhoz a jövőben?

Gondolom az átíratást még a nagymama intézte életében, és azért nem szólt róla senkinek, mert a saját ingatlanával azt csinál, amit akar.

Teljesen jogszerűen és szabályosan járt el, nincs okod felháborodni.

Azt is megtehette volna, hogy eladja egy idegennek, a pénzt meg egy kutyamenhelynek adja.

Értem én, hogy neked most ez bosszantó, mert számítottál erre az ingatlanra, de nem érdemes ezért még a családdal is összerúgni a port.

Sokat tenni nem tudsz. Ez bizony a te kiforgatásod okán történt. Annyit tehetsz, hogy nem találkozol velük. Hidd el, az ilyen férgek megkapják a "jutalmukat" az élettől.

Nálunk mind apám testvére mind anyám testvére harácsoló volt. Egy gyerektelen nagynéninek az összes pénzét kicsalták például De nem tehettünk semmi a bosszankodáson kívül és persze kerültük őket. Mostanra mindkét fél nyomorultabbul él, mint mi és cigányokkal teli helyen.

szerintem az nem fair, hogy éle ember pénzét számolgatni, hogy majd örökség lesz.

igen, fair. az is fair lenne, ha a mama mindent odaad egy alapítványnak, az is fair lenne, ha a házból se jutna valakinek. az ő pénze volt, életében rendelkezett vele ennyi.

Első vagyok, és itt van a kutya elásva:

"Nagynénikém közel lakott hozzá, többször tudott hozzá menni és tudom, hogy minden ügyét ő intézte már évek óta és ő is képviselte már a vége felé a mamámat, amikor a mama már nem tudott ügyeket intézni."

Akkor merre jártatok, mikor a 90 éves néni helyett kellett valamit intézni, vagy gondoskodásra szorult? Sehol.

Én pont a másik oldalon álltam. A nagypapám nővére nem lakott messze tőlünk, mindig jó volt vele a kapcsolatunk. A legközelebbi rokonai le se tojták, saját gyereke nem született. Egyszer felhozta, hogy ő fél, hogy ha beteg lesz, ki lesz mellette, és hogy kössünk eltartási szerződést. Ha beteg lesz, gondozzuk, ő meg ránk (apámra) írja a házat.

Nagyon jól érezte, mert nem sokkal később kiderült, hogy rákos beteg. Az orvos azt mondta, olyan áttétei vannak, hogy talán még fél éve van hátra.

Hát ebből hét év lett, az utolsó évben voltak már komoly fájdalmai, és sokszor nem volt tiszta a tudata. De a gondos ápolásnak köszönhetően a hat hónap helyett még hat élhető éve volt. Ez alatt volt, hogy felváltva pelenkáztuk, meg úgy diktáltuk bele a gyógyszert, mint egy kisgyerekbe. Apropó gyógyszer, semmi se volt drága. Elhiheted, hogy a 20 ezres nyugdíja nem fedezte.

Aztán mikor elhunyt, akkor jött a közeli rokonság tartani a markát az örökségért. Természetesen fel voltak háborodva, és mindenféle perrel fenyegetőztek, mert szegény beteg, önmagáról se tudó öregasszonyt kiforgattuk a vagyonából aljas módon.

Azért én meghallgatnám ezek után a nagynénéd mondanivalóját is, hogy ők mivel érték el, hogy rájuk legyen íratva a telek.