Miért én vagyok az egyetlen értelmes ember otthon?

A szüleim az utóbbi időben teljesen bediliztek, az öcsém mindigis teljesen teszetosza volt és most is az. A szüleim mostanában álandóan veszekednek minden legapróbb hülyeségen. Én szoktam őket többnyire közös nevezőre hozni és kibékíteni őket, 10 percre, aztán megint belekezdenek valami más miatt. Pl olyanokból tudnak veszekedést rendezni hogy nem találja a sapkáját az apám, és az anyámat gyanúsítja hogy direkt eltüntette. Aztán az anyám meg azért problémázik mert az apám veéletlenül nem rakott a helyére valamit és ezért veszekednek. Aztán ha az öcsém nem megy ki ebédelni akkor meg mindketten őt szekálják. Mintha nem tudná eldönteni magától hogy mikor éhes, miért kötelező akkor ennie amikor apám, anyám is eszik. Az öcsém egész nap semmit se csinál csak számítógépezik, amikor azzal játszik sokszor kiabál káromkodik, mondom neki hogy legalább olyannal ne játszon ami így felidegesíti, de akkor is folytatja. A szüleim hoztak nemrég egy másik kutyát a meglevő kutyán kívül. Az előző kutyával is egyedül én foglalkozok ezért erősen elleneztem az új kutyát. Aztán végülis sajnos az új kutyával megintcsak nekem kell foglalkoznom mert az etetésen kívül csak én foglalkozok, pedig egy kiskutyával játszani, foglalkozni kell. Ráadásul néha bántják is szegény kutyát. Aztán a pénzzel sem képesek bánni, már sokszor adtam nekik mentőcsomagot, amit mindig megígérték, hogy visszaadják, de ilyen még nem volt, pedig nem keresnek annyira rosszul, hogy mindig lenullázódjanak csak mindig kevésbé fontos dolgokra költik a pénzt pl vettek egy kanapét amit igazából nem is használunk, mert nincs neki hely egyik szobában se. Igazából nem bánom, hogy segítek nekik és nem is várom vissza a pénzt amit adok nekik, de nekem fiatalon eléggé fontos lenne hogy pénzt gyűjtögessek, de így nem tudok. Egyre inkább szeretnék elköltözni, egyedül nyugalomban élni, de félek hogy az öcsémmel, egymással vagy a kutyákkal rosszul bánnának és én meg nem leszek ott békét teremteni, meg amúgyse tudok én így gyűjteni a különköltözésre. Anyámmal próbáltam elbeszélgetni, de ő mindig tereli a témát, apámmal elbeszélni ilyenekről meg reménytelen. Mit tudnék tenni, nem bíom a sok stresszt, attól félek, hogy lassan én is bedilizek. Nekem nyugalomra van szükségem. Sokszor haza se megyek csak aludni mert nem kívánok részt venni az otthoni cirkuszból.