Nektek mi a véleményetek? Szerintetek örült vagyok?

Szóval...hosszú történet igazából...úgy kezdödik,hogy mióta megszülettem azóta azt hallom a mamámtól,hogy egy k*r*a vagyok,r*b*nc,senk*ház* stb...Én lelileg már teljesen össze törtem. Apukám meg (az ő anyja amúgy)semmit nem tesz annak érdekében,hogy ezt megakadályozza...igazából egy roncs az egész életem.

Minden nap takaritgatom a házat és hétvégénként nagy takarítást csinálok...apám meg simán véégig járja cipővel a házat míg én egész nap a földön görnyettem,hogy takarítsam a házat.

Pl.ma a mensitől igen nagy fájdalmaim vannak,de ezt neki nem tudom el mondani mert egyszerűen nem érdekli....szóval takarítottam a házat és mostam is. Erre észre veszem,hogy mamám szokás szerint lopja a fánkat,erre azt mondtam neki vagy leteszi a fát és kimegy vagy bezárom a fás szénbe. Hát nem halgatot így

5 másodpercre be is zártam...hivja apám. Haza jön és ordíbálni kezd ahelyet,hogy megkérdezze mi történt. Na nagy veszekedés volt,mert pont akkor tettem le minden szönyeget és sepregettem fel úgy,hogy iszonyat nagy fájdalmaim vannak...Erre meg mondja,hogy csak teher vagyok és árva házba íratna hát én montam nyugodtan még a cuccaim is bepakolom csak menjek innen. Lement a konyhába hangosan mondja anyumnak,hogy csak teher vagyok számára,meg,hogy csak a gond van velem....innen kezdődik a durva...

Lementem én is könnyes szemmel..már vér vörös volt...és megfogtam egy kést majd elibe áltam és azt mondtam itt ölöm meg magam helyben ha olyan nagy teher lennék...már lendült a kés a melkasomba mikor a testvérem megfogta és kivette a kezemből és ő csak nézte mintha nem is érdekelte volna,hogy a szeme elött ölöm meg magam....Úr Isten a saját apámnak nem vagyok fontos....felmentem és azt mondta,hogy bolond vagyok...azóta itt ülök a szombámba és gondolkozok....közbe nagy fájdalmaim vannak...

Tényleg nem vagyok normális?