Nem tudom, mi velem a baj?

Sziasztok!

Elég összetett a problémám, szóval előre is köszönöm, ha elolvassátok. 25 éves lány vagyok, lassan befejezem az egyetemet. Nem tudom, hol is kezdődött ténylegesen a probléma, de elkezdtem szorongani. Sosem agyaltam a gyerek kérdésén, általában kijelentettem, hogy nekem nem lesz. Most viszont elgondolkodtam.. Mert engem leginkább idegesítenek, taszítanak. Mégis, rosszul érint ez a dolog mostanában. Mindenki azt fújja körülöttem, hogy elrontom az életem, meg akkor mi célja van annak, hogy hajtok, meg saját egzisztenciát szeretnék, ha úgysem lesz "örökös". Tényleg ezért kéne vállalnom? Persze, néha nyomaszt a dolog, mert én olyan családból jöttem, ahol evidens volt a gyerek. De most úgy érzem, én sem tudom, hogy állok helyt az életben. Egyelőre a kapcsolatokkal sem tudok zöld ágra vergődni. Volt egy, öt évig voltunk együtt, de nyűgnek éreztem egy idő után, korlátozott. Nyilván nem ő volt az igazi, és úgy érzem, akkor még gyerek voltam ehhez. De kinek kéne egy olyan lány, akinek csak ennyi tapasztalata van? Ráadásul a csapból is az folyik, hogy leírhatod magad 30 éves korod után. Jelenleg úgy érzem, annak is örülnék, ha lenne kivel megöregedni, azt sem bánnám, ha neki lennének gyerekei. És ezek a kérdések megkeserítik a mindennapjaimat. Talán túl sötéten látom a jövőt.

Szóval adjatok tanácsot, én agyalom túl?