Mennyire lehet egy anya lánya kapcsolat erős, de nem megy a kárára?

De túlzásba viszik

Szerintem nem viszi túlzásba. Az nem kislányosság hogy nem rekeszti ki az anyját az életéből- inkább az a hülye szokás hogy tök idegenként élnek a családtagok egymás mellett. Az meg miért számít hogy nem hord tangát? Egy dolog hogy az anyja nem engedi, a lány döntése hogy ezt elfogadja-e. Az meg hogy az anyja bent van az orvosnál vele, szintén egyéni döntés. Én örülök ha olyan valaki van velem bent akiben megbízok. A közös fürdőruha vásárlás se nagy cucc, mert kivel kellett volna mennie? A pasijával? Max akkor ha azt akarta volna tudni melyiket venné le szívesen róla a csávó... Muszáj egy fürdőruha vásárlásnak is arról szólni hogy álljon fel rá valaki farka?

Anyuka kicsi leánykája!

Kislányos, igen, de van aki később érik (én is nagyon gyerek voltam még 19 évesen). Viszont előbb vagy utóbb mindenkinek ki kell jelölnie bizonyos határokat, és a szülő illetve a gyerek érzelmi intelligenciájától meg igényeitől függ, hogy ez mennyi összezördülés árán és milyen formában valósul meg. Nálam pl. a harminchoz közel kezdett nemcsak terhessé, hanem elviselhetetlenné válni a szüleim (főleg anyám) turkálása az életemben, hogy mindenről tudni akar. Neki erre kimondottan igénye lenne, ezért elég heves összetűzéseink vannak, én pedig nagyon megritkítottam a találkozásokat. A másik véglet az, ha a fiatal behódol a szülők tolakodásának, vagy esetleg saját magának is igénye van erre. Ha ez hosszan úgy marad, az megrekedés egy gyermeki állapotban, és egy egészséges párkapcsolatot rendkívül megnehezít.

Én túlzásnak érzem...nem azt a részt, hogy mindent elmond vagy megbeszél vele/én is mindent megbeszélek az enyémmel/ vagy fürdőruhát vásárolnak stb...hanem azt, hogy megmossa a haját mikor fürdik...a tanga is olyan, hogy ki a francot érdekel mi van a másik alatt...a debil meg te vagy 'kedves' #5-ös😑