Ti engednétek a rokonoknak és elkezdenétek a jogsit?

Az az igazság, hogy nagyon szétszórt vagyok. Ha ideges vagyok és egy idegen beszél velem, akkor látom, hogy mozog a szája, de nem hallom. 5x buktam meg a nyelvvizsga szóbelin, mire eljutottam a "letojom" hangulathoz és átmentem.

Hajlamos vagyok elbambulni, nekimenni dolgoknak így. Például már évek óta nem bicikliztem, mert képtelen vagyok hosszútávon, viszonylag monoton cselekvés közben koncentrálni még az útra sem és nekiütköztem dolgoknak. 12 évesen hagytam abba, addig majdnem 2 hetente kellett javítani valamit a "balesetek" miatt. Ezt kocsival, a többi autóssal én nem merném eljátszani.

Ha leül mellém valaki, akkor csak leszállásnál döbbenek rá, hogy eredetileg nem ő volt az, valamikor leszállt és más ült le a helyére.

Egy emberi katasztrófa vagyok. Ha most valaki elmondana 5 információt és át kéne mennem a másik szobába, akkor max hármat tudnék felidézni.

De a családból ezt senki se érti meg. Az utakon biztos szereznék annyi rutint, hogy az "álmodozásom" ne legyen probléma, de nekem ez kb a "bicikli" probléma lenne. Csak itt nem az lenne a legnagyobb baj, hogy széttörném pár csontom.

Mindig ezzel zaklatnak, hogy mikor lesz már jogsim és kocsim. Ők ismernek egy nagyon jó autós iskolát blablabla.

Ti megpróbálnátok letenni a jogsit? Már azt is eltervezték, hogy megkapom az egyik autójukat, amint letettem.