Mit lehet tenni egy olyan 33 éves férfivel, aki még mindig az anyja szoknyája mellett él?

Ajjaj!Az a baj, hogy ha 33 évesen ezt teszi, akkor az feltételezi, hogy a bajok nem ma kezdődtek. Itt valszeg olyan játszmák lehetnek az anya részéről, hogy a "fiú" fényévekre van az önállósodástól,attól, hogy kibújjon az anyja manipulatív zsarnoksága alól.Szörnyű lehet, mert az anyja látható vagy láthattalan módon terrorizálja, zsarolja ezt az embert, és egyáltalán nem érdeke neki, h elengedje a fiát.

Kérdés, hogy a férfi maga döbbent -e rá arra, milyen helyzetben él, vagy te látod-e ezt kívülről, kérdező. Ha ő döbbent rá, akkor az jó jel, hosszas, valszeg éveken keresztül tartó munkával le tudja magát választani az anyjáról. Nehéz lesz, de sikerülni fog, ha valóban meg akarja oldani, és ha ő akarja megoldani, nem egy külső szemlélő.

Kereket oldani, olajra lépni, tiplizni, megpattanni, elhúzni a csíkot, elinalni, stb. Persze az sem árt, ha lány/nő létünk ellenére feltesszük magunknak a kérdést: mi vajon éltünk már teljesen önállóan, szülőktől, pasiktól, lakótársnőktől, mindenektől függetlenül úgy, hogy az elpukkant mosógépcsővel is meg kellett küzdenünk? (És ha a válasz nemleges, illik nem ajvékolni. ;))

(Mellékes, de talán lényeges: olyan házas 37 éves pasi vagyok, aki maga vasalja az ingjeit, és nem is szívesen bízná másra.)