Úgy tűnik, akaratomon kívül szétziláltam az anyám házasságát. Hogyan tudnám ezt vele megbeszélni?
1 éve váltam el és a gyermekeimmel és tesómmal együtt hazaköltöztem, így most anyámmal és a férjével lakunk együtt heten. Addig nem nagyon találkoztunk egymással, max évi 1-2 alkalommal.
Anyám férje elég fiatal 39 éves, így első perctől kezdve jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Sok időt tölt a gyerekekkel is és bár soha nem kértem, szívesen segít velük kapcsolatban, pl. hozni-vinni őket és közös programokat is szervez, tesómmal focizni jár stb.
Anyámnak volt egy kisebb műtétje a télen és utána gyerekzsivaj mentesen szeretett volna lábadozni, ezért 2 hétre egy barátnőjéhez költözött. Ez idő alatt mi a férjével nagyon sokat beszélgettünk, és jó barátok lettünk. Tényleg csak barátságról van szó. A baj viszont az, hogy bevallotta, hogy annyira élvezi a gyerekekkel töltött időt, hogy rájött mégis szeretne saját vagy akár örökbe fogadott gyereket nevelni. Ők 6 éve házasok és már az elején megbeszélték, hogy már csak anyám kora miatt (51 éves) sem lesz gyermekük. Én azt tanácsoltam neki, hogy ezt anyámmal beszélje meg. Ezt meg is tette és azóta áll a bál itthon.
Anyám szerint én csak azért vagyok, hogy születésemtől kezdve tönkretegyem az életét és még sok hasonló kedvességet vagdos a fejemhez. Már abba is belekezdett, hogy én biztos elcsábítottam az ő férjét... Ezzel viszont csak azt éri el, hogy már a házassága is megromlott.
Hogyan lehetne ezt vele megbeszélni úgy, hogy ne csak olajat öntsek a tűzre?
válasza:Ezt a férjével kell megbeszélnie. Egyébként egy 39 éves férfi esetében még várható volt, hogy szeretne gyereket. Ez a vágy akkor is feltámadt volna benne, ha ti csak évente egyszer találkoztok. És kedvet kap, mert a barátja, a rokona, a kollégája, stb. lett apuka, és irigyli.
Anyád csak vagdalkozik, és hibáztatni akar valakit. Nem akar a száraz ténnyel szembenézni, hogy 51 évesen ő ezen bizony túl van, a férje viszont még pont nem csúszott le arról, hogy apa lehessen. Akár mással.
De nem rajtad múlik, nem te tehetsz erről. .
válasza:
válasza: válasza: válasza:Egyetértek az előzőekkel.
Anyádnak akkor kellett volna ebbe belegondolnia, amikor egy 12 évvel fiatalabb férfival összeállt.
Nekem már ott abnormálisnak tűnt anyád gondolkodásmódja, hogy egy kisebb műtét után elmegy lakni a barátnőjéhez, annyira utálja a saját unokáit. (Nem ezt írtad, de szerintem ez volt mögötte.)
Sajnos anyáddal semmit nem tudsz megbeszélni, mert te normálisan gondolkodsz, ő meg abnormálisan.
válasza:Nincs baj a korkülönbséggel. Nem egy ilyen házaspárt ismerek. Csak hogy mindegyiküknél vannak közös gyerekek is.
Nem a korlülönbség számít, hanem az életfelfogás.
Amióta hazaköltöztél, színt, életet vittetek a közös életúkbe is agyerekekkel. Anyád férje ráébredt, hogy mi hiányzott az életéből: a saját utód, aki az ő örökségét viszi tovább. Részt vesz a gyerekeid életében, ettől boldog, s akkor lenne igazán az, ha a sajátjait nevelhetné.
Édesanyádat is meg kell érteni. Ők szerették egymást, akkor még úgy gondolták, hogy ez így is marad. Az ember a korral előrehaladva változik. Egy férfi akár 50 éves korában is vállalhat saját gyereket, egy nő már nem. Ezt anyukád is tudta, számolnia kellett volna vele. A szerelem vak, rózsaszín jövőt láttat.
Száz százalék, hogy rövid úton válni fognak, mert ez az ösztön a férfiaknál is létezik.
Ennek nem vagy oka, sem kiváltója. Ez már régóta ott van a lelkében. Az élethelyzet adta, hogy veled megosztotta a vágyait.
Anyád pánikol, mert tudja, hogy egy másik nő után való vágynál is sokkal erősebb a saját gyermek utáni vágy. Egy élete van neki is. Most már lépni fog. Anyukádnak tragédia, de az élet neki is tartogathat még hozzá való társat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!