Normális, ha emiatt lelkifurdalásom van?
Amikor gyerek/tini voltam, nem álltunk jól anyagilag.
Emiatt nem is kaptam ruhákat, csak a rokonoktól használtan. Végig ugyanazt az 5 pólót, 2 pulóvert, egy műbőr dzsekit és egy télikabátot hordtam egész középiskolában, egyedül farmernadrágot kaptam újat 1-2 évente, illetve cipőt.
Furamód nem ért semmilyen attrocitás emiatt soha sem, sose csúfoltak, voltak barátnőim, barátaim, mindig akadt pár srác, akinek tetszettem.
Egyetemen szintén ezeket a holmikat hordtam még, sőt, akkor előfordult, hogy még rosszabb állapotban már sajnos. Néhány hetet konkrétan szakadt nadrágban vagy levált talpú cipőben kellett kihúznom, mivel nem volt pénz még ételre se, nemhogy ruhára. De furamód még így is volt, akinek tetszettem, ill a szobatársnőm (aki azóta is barátnőm) jómódú lány volt, de nagyon jól kijöttünk, más lányok se bántottak soha.
Viszont mégis kialakult némi komplexusom, ami miatt nem merek megengedni magamnak semmit szinte.
Jól állunk anyagilag (párommal élek, külföld), de képes vagyok napokig tépelődni egy pár ezres tételen, és nem szeretek ruhát venni sem. Amit tudok, használtan veszek.
Mindig az jut eszembe, hogy amikor fiatal voltam (15-19) és számított volna, nem volt, és lám, semmi sértés vagy lelki kár nem ért.
Most már nem vagyok kamasz (25), nem teljesen mindegy?
Persze vannak ruháim, de lebeszéltem magam, hogy újat vegyek a fekete farmerem helyett, ami kicsit megkopott, azzal az indokkal, hogy nyáron úgyis ritkán viselem, amíg nem lyukas sehol, jó lesz.
Ugyanígy egy hónapja folyamatosan győzködöm magam, hogy nem kell az a szandál, amit kinéztem 20€-ért, majd veszek otthon kínai boltban 5-6€-ért, nem rosszabb minőség az se semmivel. Nem lesz azonnal, csak egy hónap múlva, hát akkor mi van, úgyse most akartam felvenni.
De ugyanígy képes vagyok lelkifurdalást érezni egy tábla csokoládé miatt is, mert gyerekként se vettem csak úgy, aztán nem maradtam le semmiről. Legfeljebb nem szoktam rá az édességre (nem is szeretem annyira).
válasza: válasza:Te megtudod becsülni a pénzt,látod hogy mit kell megtenni érte!Ez részben megérthető! Nem fogsz elszállni hogy jajj de jó megy Nekem!Jobban megtudod érteni a szegénységben lévőket!
Vannak akik beleszületnek a gazdagságba Ő nekik nincs lelkiismeretfurdalásuk!
De annyira azért nem kell szívedre venni át kell alakítani a hozzáállásod, amire szükség van azon ne rágodj!Messze vagy Te attól hogy minden haszontalanra kidobáld a pénzt,a leírásodból!
válasza:Èn úgy gondolom, hogy meg kell találni a közép utat.
AZért dolgozol, hogy te jól érezd magadat. Ès ha az a szandál tetszik neked, és úgy gondolod, hogy az szeretnéd magadnak, akkor miért ne vennéd meg akkor is ha az 100€?
Mérlegeld, hogy mi az ami neked megéri vagy nem.
Pl nekem nagyon kényes lábam van, szinte minden olcsó cipö feltöri, így kb 3-5 évetne simán megengedek magamnak egy új cipöt, ami akár lehet 150€ is.
Ètelekben is így vagyok. Egy kis darab minöségi sajtért simnán kiadok akár 8-10€-t is, mert annak más íze, van mert az emberek csinálták, akik tehenet is látták...
De vannak dolgok amiért nem fogok kiadni sokat, még akkor sem ha megtehetem. Pl nekem a nadrágok olyanok, hogy rajtam az olcsó is jól áll, és van kb 3 hosszú nadrágom, nem fogok egy drága új nadrágra kiadni pénzt.
Azt mondom, hogy gondold végig mi az amire a pénzedet költeni akarod. Gondold végig, ha holnap lebénulsz és az életedet csak kívülröl látod, mi az amit sajnálnál, ha nem élted volna meg. Pl Sajnálnád, hogy nem volt egy szép cipö a lábadon? sajnálnád, hogy nem ettél minöségi finom ételeket? sajnálnád, hogy nem jártál NewYorkban?
válasza:Ha ki is növöd nagyon sokára sajnos, most amit mondani fogok, ne vedd sèrtèsnek, csak egy nagyon pontos pèlda.
Van egy cicánk, kb hat ève fogadtuk be lesoványodott kölyökcicakènt, adtunk neki enni mikor idejött ès szegèny azt sem tudta hogy egyen, szinte rágás nèlkül küldte be a kaját. A mai napig ilyen, pedig azóta velünk èl, ès kap rendesen kaját.
válasza:Én is így voltam. Aztán jött a párom aki költekezett. Én meg sóherkodtam magammal. Igaz nekem volt pénz, neki nem nagyon maradt soha tartalék. Ő spórolni tanult meg tőlem, én meg hogy merjek költeni. Na azóta úgy mertem költeni, hogy beszabadultam a Deichmannba pl. és kijöttem 3 cipővel, 21.000 Ft-ba fájt, de megjegyzem csak akkor költök így, ha tudom hogy marad még bőven megélhetésre. Ha nem úgy lenne, kínaiból sem, sehonnan sem mernék költeni semmire. De sokáig csak számokat láttam a számlámon ami tök jó, de az itthoni fizetésből akkor soha semmit nem veszek magamnak és még úgy sem lesz elég pénzem 30 évig sem egy házra, lakásra... Ezen elgondolkodtam. Spórolni kell, de mikor élek ha most nem? Most tényleg ezen szarakodjak? Ésszel kell csinálni nyilván és akkor semmi gond nem lehet belőle. Ha épp rosszabb a helyzet, összehúzom magam.
Ennyire ne sajnáld magadtól ha már megteheted! Most tedd meg amíg fiatal vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!