Normális, hogy nem tudunk beszélgetni?
Nekem csak anyukám van, nincs nagyobb családom, így abból nem tudok kiindulni.
Párom családjában ott van anyósom, sógornőm, sógorom, és az ő két gyerekük. Mióta a két gyerek megszületett náluk, minden 120%-ban akörül forog. Régebben tudtunk még beszélgetni, most már abszolút nem tudunk.
Ha átmegyünk, nyilván minden figyelmet a gyerekek kötnek le, 3 mondatot nem tudok végigmondani (más sem). Ha kérdezek valamit, gyakori, hogy nem kapok választ, mert pont x gyerek csinál valamit, és azzal kell foglalkozni. Vagy nyilván síri csendben lenni, mert alszanak. A legtöbb beszélgetéshez nem is tudok mit hozzáfűzni (terhes vizsgálatok, szülés, oltások, szoptatás, stb.). Nekünk még nincs gyerekünk. Velünk is sok minden történik, de hogy mi van a munkahelyen, tanulásban, egyéb dolgokban, mintha már senkit nem is érdekelne. Én végiggüriztem 2 évet az egyetemen munka mellett, és anyós egyszer annyit nem kérdezett, hogy állok a vizsgákkal. Azt szokta csak felhozni, mi van az unokáival, meg nekünk mikor lesz már.
Persze időnként én is elmegyek látogatóba, de nekem furcsa az egész hangulat. Másoknál is így van ilyen helyzetben? Elnézegetjük, mit csinálnak a gyerekek, de ennyi. Sógorom se beszélget sokat anyósommal, egyszer nem fordult még elő, hogy arról is beszélgettek volna, ők, felnőttek hogy vannak. Mintha kb. pár idegen ember gyűlne össze közös gyerekek miatt.
válasza:Én ilyen társaságba nem járnék.
Meg kell valahogy próbálni néha témát váltani, vagy a te dolgairól beszélni. Ha nem megy, akkor meg fel kell állni és ott hagyni
válasza: válasza: válasza:Nem normális, de sajnos gyakori:(
Hiába, sokan úgy érzik, "csak a gyerek létezik", és mellette az ő létjogosultságuk is csak a gyerek kiszolgálására redukálódik, mások élete meg aztán abszolút a fasorban sincs.
Amennyire lehet, le kell építeni őket. Az ilyeneknek úgysem számít, ott vagy-e vagy sem.
válasza: válasza:Anyósom nem lakik velük, de mivel egyéb elfoglaltsága (barátok, pár) nincsen, szinte állandóan ott van a szabad idejében. Én már csak nagyon ritkán megyek, átlag 2 havonta, ha valamilyen családi esemény van (szülinap, névnap, ilyesmi). Pont azért, mert 30 perc után halálra unom magam, szó szerint.
Csak elgondolkodtam erről az egész rokonosdiról, hogy iagzából mennyire is fontosak ezek a kapcsolatok, és, miért. A sógorom se beszél anyósommal 5 összefüggő mondato se. Mintha csak a gyerek lenne a közös kapocs, azon kívül meg csak kényszer együttlét az egész.
válasza:Megértem a helyzetet, én is voltam hasonlóba. A megoldás részemről többsíkú volt.
-1. akkor megyek, amikor hívnak, esetleg ha névnapot, szülinapot tartunk és köszönteni megyünk
- 2. ha nem foglalkoznak velem, lefoglalom magam, ha tudom, egy darabig, ha ezek után se érzem jól magam, sietősebbre fogom és a hazamenetelre megoldást találva lelépek
- 3. ha valakit köszöntünk és lehetőség van rá iszok, (jó lehet alkoholistának fognak egy idő után tartani , de nem érdekel)
-4. lekommunikálom velük, hogy kényelmetlen számomra az a szitáció, hogy csak a gyerekekről van szó, aranyosak meg minden persze...de ha szeretnének baráti - családi viszonyba maradni velem, akkor minimum foglalkozzanak, velem annyit, mint a második szomszéddal, aki hetente azért átmegy 1-2 órára.
-5. próbálok a családi fészekből kilépni, és kinti programokat szervezni vagy ezeket ösztönözni, egy kirándulás, séta, étterembe menés, vagy bármilyen kinti közös program alkalmával biztos több szó esne másról is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!