Szólnátok ezért a lányotok kérése ellenére? Már nem bírom szó nélkül tűrni

A lányom 17 éves, az apjával elváltunk évekkel ezelőtt. Az ottani nagyszülőkkel nagyon jó a kapcsolata, heti szinten jár, viszont abban a házban élnek a nagynénjéék is... A probléma az, hogy ők a gyereküket (most lesz 7) folyamatosan passzolnák le neki/nekünk. De már a pofátlan szinten. Pl. karácsonykor első nap ment hozzájuk, este beállított a gyerekkel együtt, hogy ő itt szeretne aludni, és hogy nem bírt mi kifogást kitalálni már... Akkor én még este 8-kor álljak neki ágyneműt húzni, vacsorát készíteni, fürdetni a gyereket. Nem alszik el éjfél-hajnal 1 előtt soha, addig járkált fel-alá a házban, mert unatkozott. A lányom is fáradt volt, a férjem is, és én is alig vártam már, hogy pár napig nyugi legyen, ne kelljen semmit csináljak, erre azon az éjszakán kb 4 órát sikerült aludnom. Tegnap is jöttek a gyerekkel, hoztak a lányomnak valami csomagot, de hogy csak "bedobják gyorsan". Na ahogy megálltak a ház előtt, a gyerek már ugrott is ki a kocsiból, hogy ő itt akar maradni. Mondom, hogy én pont megyek el, a lányom még alszik, erre a nagynénje legyint egyet, hogy jaj nembaj az, max fél óra és jön a gyerekért. Abból két óra lett, mi mentünk volna már ebédelni, ott álltunk az ajtóban cipőbe, mire méltóztattak jönni a kislányért. Nehezen állom meg szó nélkül az ilyeneket, mert amúgyse foglalkoznak semmit szerencsétlennel, a volt anyósom is panaszkodik, hogy azt a gyereket ő neveli, nyugdíjas éveire inkább nyugalmat akart már. Ráadásul a kislány nehéz eset, nagyon akaratos, hisztériás, már most olyanokat szólogat be másoknak, hogy sokszor csak nézek, és ha nem hallanám a saját fülemmel, nem hinném el, hogy egy óvodás gyerek így beszél.

Már ezerszer a határán voltam, hogy felhívom a sógornőmet, hogy nem ingyen bébiszitterek vagyunk, nekem is van egy gyerekem, és majd ha szeretném, hogy legyen másik, akkor szülök én. A lányomnak is van saját élete (csak mert már meg lett jegyezve, hogy milyen jó, hogy jön a nyár, mert majd tud menni minden nap unokatesózni...). A lányom könyörög, hogy ne szóljak, mert akkor megsértődnek és szemétkednek vele. De már az agyvérzés kerülget, amikor mesél 1-1 sztorit, legutóbb pl nyaralni akarták elküldeni velünk, akkor már anyósom szólt közbe, hogy álljon már meg a menet, pihenni utazunk el, és nem azért, hogy pesztráljunk egy kisgyereket.