Én vagyok bunkó vagy jogos, hogy ez idegesít?

Mostanában elég változó a hangulatom, van, hogy jobb, van, hogy rosszabb de már néha kicsit idegesít, hogy a környezetemben mindenkinek van valami baja.

Vagy valami baj van minden nap, bosszúság vagy valami tennivaló és az állandó ügyintézésekből is elegem van.

Apukámnak egészsége nem volt teljesen rendben mostanság, anyukámtól meg szinte minden nap hallom a panaszkodást. Neki például az a baja, hogy elköltöztünk és nem nagyon elégedett az új lakásban dolgokkal meg a környéken is van 1-2 olyan dolog de ezeket előre nem lehetett megjósolni. Meg panaszkodik amiatt is, hogy mindig van valami váratlan kiadás, hogy nincs annyi pénz igazán, amennyi kellene (nem milliomos akar lenni meg gazdag, csak legalább kevesebb váratlan kiadást és jobban kijönni a pénzből). Panaszkodik arra is, hogy sokat cipekedik, sok a munkája.

A kérdéshez írnám a pasimat is, vele nincs különösebben ilyen de mikor például egyik nap ezzel megy orvoshoz, a másik nap megint, a harmadik nap meg az a baja, akkor már kicsit ezt is unom.

Szóval amúgy sajnálok mindenkit akinek valami baja van, tudom, hogy nem könnyű de már néha inkább idegesítve érzem magam. Úgy érzem szeretnék egy hetet, amikor nem a problémákkal vagyok körülvéve. Csak erre nincs lehetőségem, mert nyaralni elmenni nincs pénzem.

Amúgy valamennyire próbálom megoldani amit tudok, egyetemre járok még, de például amikor otthon voltam és ment anyukám vásárolni segítettem cipekedni meg ilyesmi, hogy többet bírjon el. Meg igyekszem nem venni felesleges dolgokat, van zsebpénzem úgymond, költőpénz de azt igyekszem nem elszórni, meg amúgy is jelentkeztem diákmunkára 2 helyre is, csak még nem tudom felvesznek-e. Szóval nyilván azt a pénzt, amit azért kapnék, félre tudnám tenni egy nyaralásra vagy nyelvtanulásra vagy vehetek valamit. Az egészséget meg nem tudom befolyásolni, az más kérdés.

Egyetemre járok és amúgy a tanulás is elég nehéz (volt) ebben a félévben, nagyon vágynék olyan pihenésre, amikor tényleg csak pihenek például egy hétig, de ez ki van zárva szerintem. Meg egyszerűen hiába szeretem a szüleimet, akkor is már néha depis vagyok a sok panaszkodástól. Mikor a barátommal gyűltek fel gondok, az is rossz volt. Anyukám amúgy azt hiszi, hogy engem csak a magam baja (= barátom meg vizsgák) foglalkoztat de amúgy meg nem, mert épp eleget gondolok a többire is csak nem mondom neki. Sőt, mivel amúgy is foglalkoztat, ezért mikor elkezd panaszkodni, még idegesebb vagyok.

Én vagyok érzéketlen, hogy idegesít mások problémája?